SPIRIT NEWS: ÉGI-FÖLDI LÉTTITKOK KÉZIKÖNYVE - HÉT GONDOLAT AKKORD ONTOLÓGIAI ISMERET-ZARÁNDOKLAT KÖZBEN
SPIRIT NEWS: ÉGI-FÖLDI LÉTTITKOK KÉZIKÖNYVE
1. Földi létünk csodák palotája vagy létlejtő a semmibe?
lét-, létező bántalmazás
2. Lenyűgöző létpiramisaid gyógyító csodálatában élhetünk
létláncolat-létenergiák
3. Teremtéstörténeti, létismereti prelúdiumok a zöld intelligenciához
Liszttől a bölcseleti modelleken át a Biblia felé - létalkotás
létezés-viszonyok
4. Isten-böngésző – létfejtő kutatás a digitális korban
A mesterséges intelligencia és mi, keresztyének
létfejtés transzlogikája
5. Brutális ontológiai tengelytörés korában élünk? -
Horizontszűkület – létszürkület
ontológiai válság - lét-araszolgatás - ontológiai hübrisz
személyes létezés centrum - létezés alaphang - ontológiai teljesség
6. Létismereti boldogító percek Péter-Pál napon
létcsodálat - léttágítás - létlátások könyve, biblia
új létrend - létrealitás
7. Létszentelő-létteljesítő igazságok vasárnapja Isten-derengésben
létminőség javítás - roncsolt létállapot
a feltámadott gyógyító szuper-valósága
személyes létet felrangosító isteni jelenlét
lét-, és létezésteljesítő üdvigazságok
Evangélium Isten-csendben vasárnapra és hétköznapokra
Minden vasárnapnak, minden evangélium által áthangolt pillanatnak, bibliaolvasó vagy imádságos csendnek hatalmas szerepe van az egyéni és a közösségi életminőség javításában. Azokon át, akik meghallják, felismerik, belecsodálkoznak Isten világának abba a tiszta és megtisztító távlatába, amit és ahogyan csak Ő mutathat meg nekünk. Azoknak, akiknek van fülük annak meghallására és szemük annak meglátására, amit a hatalmas hármas szövetség Istene készít és ajánl fel Szentlelke által az Őt szeretőknek (Jel 2,17; 1Kor 2,9). Mert az ilyeneknek minden javukra van (Róm 8,28).
Innen tekintve egész földi létünk hasonlatos lehet a csodák palotájának ezernyi látványához, az emberi elme Isten adta találékonysága, teremtő fantáziája egyre bővülő csodaparkjának eszközeihez, illetve az ezekben megnyilvánuló szellemi léthez. Mondhatná bárki: ez még csak az emberi tudás szintje, a homo sapiens dicséretére. Részben így igaz. De mindennek létrehozásához az alkotói feltételeket (gondolkodó ész, kitartó kutatás, szorgalom, a megismerés vágya és alázata, eszközökbe rögzült embertisztelet, tapintat, és a tudósokban fészket rakó istenhit) a Teremtő alkotta meg.
Az őskáoszban, a mélység tohu-va-bohujában, formátlan őskavargásában szellemi alkotó gondolatával lenyűgöző rendet hozott létre.
Amikor a rendbontó, lét-, és létezőbántalmazó, az édenkerti rendet engedetlenséggel felborító hármas pusztító szövetség (Ádám-Éva-kígyó, a gonosz jelképeként) a föld poráig rántotta azt, porig próbálva alázni Isten győzedelmes szellemi rendjét, majd Káin által a diabolikus pusztítás, a testvérgyilkosság formájában ez drámaian manifesztálódott, személyes pusztító erőtérré változtatva a testvéri meghittséget, Isten csaknem végzetes útjára engedte búsulásában az egész teremtett világot.
Ám a tervezett káosz, a létmosoda, bűnmosoda, emberiségtisztítás özönvízében újra esélyt adott az irgalom Istene keze munkájának, a planetáris létezésnek és Lelke leheletének, az embernek Nóén és családján keresztül.
A káoszban is a rendteremtésnek és a rendeltetésszerű létezésnek az Istene. Nem azért alkotott, hogy megsemmisítse teremtett világát és Lelke leheletét. Ezért ezen a vasárnapon és az előttünk álló héten is felzenghet hívő szívek milliárdjaiból a földön a vallási és emberi bűnáradat, Isten-bántalmazás és ember-bántalmazás tragikus teljesítményvilágban az örömhír: „Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek az Istene” (1Kor 14,33).
A zűrzavar, a káosz mindig megfosztásból támad
Az idézett páli Ige annak a népek apostolának a hitvallása, aki testében és lelkében, majd háromszori nagy missziói utazása során valóságosan és szinte minden sorspillanatában átélte és a Lélek sugallatával megfogalmazta ezt a programadó, világmentő mondattöredéket: Isten nem a zűrzavarnak az Istene. Nagyon elgondolkodtató, talán még mélyebben, mint a mai káosz-elméletek, amelyek igyekeznek a negatív hatásokat is pozitívra fordítani, ez a kifejezésmód: zűrzavar, melynek eredeti szava: a-katasztaszía – azaz a rendtől való megfosztás.
Az eredetileg rendezett állapot feje tetejére állítása, felborítása, az eredeti rendezett állapot felforgatása.
Max Lucado neves bibliafordító és bibliamagyarázó a zűrzavarkeltést a Diabolosszal, a Sátánnal hozza összefüggésbe, aki a kígyón keresztül Éva tolmácsolásával összezavarta Ádám szívét és fejét, értékrendjét, s elültette benne a nagyravágyás, az Istenhez hasonlóság mérgező magját.
Ahol zűrzavar, a rendtől és a rendezettségtől történő megfosztás következik be, ott a mindent szétdobáló, feje tetejére állító Diabolosz akciózik. Millió bántalmazó sebet osztva naponta a zűrzavar anti-lelkétől megszállottakban, embereknek, hatalmak által, vallásos és istentelen megnyilatkozások által. A bántalmazás anti-lelkeként családokba, otthonokba, emberi kapcsolatokba is befészkeli magát. Ősbántalmazónak, ősterroristának nevezte el Lucado a felforgatás szellemét, Fejedelmét.
Út a semmibe a csodák palotáján át?
Lehet ilyen utat is választani. Kockázatos szabadságunk egyik lehetősége a teljes tévedés, a lejtmenetben gyönyörködő, önveszejtő könnyelműség. Út a káoszon túli semmibe. Ám ott van Krisztusban a semmit elkerültető vagy éppen azon átvezető kegyelem útja, amit Ő készített azoknak, akik a halál árnyékának völgyében járnak, de nem lefele, hanem felfele tarthat az útjuk.
Mert így döntöttek. Igent mondva Isten rendteremtő, bűnbántalmazásokból gyógyító szabadítására, a Szabadító Jézusra.
Önuralom minden káoszhozó forgatagban. Preventív önuralom az önkiélés önveszejtő lejtőjének felismerésével. Önuralom hittel és reménységgel, mert a káosznak is van Ura, miként a rendnek is, Ugyan Ő, aki kinyújtja felénk megtartó kegyelmét.
A héten olvastam a finn evangélikus püspök, Mikko Juva Biblián kiérlelt szép és igaz gondolatát: „Isten Igéje nem mindig adja meg nekünk azt az erőt, amivel változtatni tudunk a körülményeinken. De annyi erőt mindig ad, hogy el tudjuk hordozni a pillanatnyilag megváltoztathatatlant.”
Mert Ő a rendtől megfosztott kaotikus helyzetekben is Úr. És érettünk Úr, megtartásunkra van jelen, „ártja bele magát” az olykor mindentől megfosztani látszó helyzetekbe. Úr – érettünk, javunkra. Benne a szituációban – Úrként, javunkra, velünk. Minden kis és nagy káoszban a biztos rend és rendező, jelenvaló Jóság, pislákoló gyertyafénnyel, megrepedt nádszáléleteket kímélő irgalomként. Egyedüli Irgalmazóként.
Nagy tanulságokat megfogalmazó szentenciás könyvecskéjében, Útjelzőjében a svájci református etikus, a sokmilliós olvasótáborral rendelkező globethics.net erkölcsi világszövetség-hálózat alapító, Christoph Stückelberger professzor ezért fogalmaz így A jó rossz c. filozofikus poémájában:
„Mikor jó a rossz?/Mi a rossz?/ A zűrzavar – mert szétválaszt embereket./Az erő, ami erősebb, mint a jó./A gyengeség, mivel önmagába omlik./Ami megsemmisít az örök világosság színpadán./ Mire jó a rossz?/Megrettentésre?/Nevelésre, okulásra?/Közösségteremtésre?/SEMMIRE?”.
A zsoltáros mára szóló üzenete értelmében: „Jöjjetek és lássátok az Isten dolgait! Csodálatosak az ő cselekedetei az embereken” (Zsolt 66,5).
Lenyűgöző létpiramisaid
gyógyító csodálatában
Galántai Eszterházy Pál Harmonia caelestis (1711) c. zeneművében visszatérően, valójában a komponista ihlető vallomásaként ez hallható: „Mily csodálatos dolgok ezek!”. Az ég csodái és a betlehemi Gyermek születésének, létének, váltságművének lenyűgözött és magával ragadó ünneplése a mű. Jézus szeretete csodálatos a kompozíció szövege szerint. Magyar örömóda ez Arról, aki „csodálatos jóság, felfoghatatlan méltóság”.
Babits egészen az egyszemélyi létezés Isten-adta méltóságának szintjére hozza le a multidimenzionális létpiramisok egyetlenszerű célját: „Érted történnek mindenek – mit busulsz? A te bűnös lelkedért”. A csillagok örök körforgása a táguló térben az emberért van. Isten alkotó nagysága az emberért van. Isten ránk gondolása hullámzik a tengereken, a színes alkonyatban, s a „planéták félrehajlítják pályád előtt/az adamant rudakat” (Zsoltár férfihangra).
Eszterházynál és Babitsnál, zeneműben és versben felsejlik egyfajta lenyűgöző létrend, létarányosság, mert Isten célirányos gondolkodásának, munkálkodásának iránya, titokzatos létragyogásként pulzáló szívének kiáradó szeretete úgy működik, ahogyan azt a legújabb, Istent hívő tudományos gondolkodás megfogalmazta. Azaz: a sokdimenziós multivilág örök genezisében minél inkább kitágulnak a világok, annál bonyolultabbá válnak önmagukban. Mintegy begöndörödnek roppant energiáikkal önmagukba, bensőségesülnek, öndédelgetővé válnak.
Ez a szeretet multidimenzionális belső logikája, aminek szíve a mindenségben szétáradó isteni lényeg. Másként: az isteni lényeg szeretet- és fényözönében fürdőző teremtett ragyogás, teremtő ölelés ez. A rideg gyémántrudak világmindenségeiben felhevül a bensőségesülés Isten-ragyogása, Isten-ölelése. A mindenségek létezésének, létének különös, sokdimenziós, nem csak háromdimenziós összetettsége sejlik fel Isten-centrikus univerzum-szemléletünk előtt.
Ahogyan a holland református bölcselő, Dooyeweerd írta 100 évvel ezelőtt: az időfölötti szív, a szupratemporális szív az egyéni lét fölötti kozmikus szív, az Isten ragyogása, pulzálása, létet létesítő örökléte, aki egyszerre benne van a bonyolult és összetett világmindenség-valóságban, de egyszerre kívüle is, Akiben születnek, tágulnak, pulzálnak, elmúlnak mindenségek ma még csak felsejlő törvényszerűségek szerint. Vagy ahogyan Kant írta, aki soha ki nem mozdult szeretett balti-tengerparti városából, Königsbergből, amit a történelem utólag elvett tőle és Kalinyingráddá keresztelt:
Mindkettő ugyanannak a végtelen és roppant értelemnek, de egyben mindent szeretetébe göngyölő, ölelő, oltalmazó Istennek a végére mehetetlen bölcsességét, nagyságát, fantáziáját és létragyogása véghetetlen, gyógyító sugárzását üzeni. A forrás vagy gyökér energiának, Isten-kohónak, szeretet-reaktornak köszönhetően, aki volt, van és lesz öröktől fogva mindörökké, a Zsidó 13,8 multikozmikus Krisztusaként.
Létpiramisok látomása nélkül lefokozott az emberi sors
Ha Isten ennyire belegöngyölíti a világmindenségekbe, a multiverzumokba és az emberi szívbe is „önmagát”, s erről a felettébb nagy titokról még beszél, kijelentést is ad nekünk, akkor mi miért dobjuk le magunkról a teremtettségi fehér ruhát? Szeretetpólyát? Miért akarunk bűnkényszerben, tudatlanságban és hitetlenségben, az Isten-dimenzió elvesztése nyomán egydimenziós leszűkítettségben, eljelentéktelenítő rongyruhákban élni?
A mennyei harmóniák szépségbűvölete, angyalok láthatatlan, sorsérintő táncának Krisztus-illatot árasztó anyagfölötti élményei nélkül élni? Nem lenne jobb inkább a Biblia világának csodatükrei, Isten-tükrei zsoltáros felhangoltságában minden mélység, a halál árnyékának völgyében megtapasztalt, megkínlódott bűntöredezettség ellenére is vasárnapszentelő Őreá hangoltságban élnünk?! És gyógyító csodáit megpillantó, felfedező látásokban? A létpiramisok látomását, csodálatuk közben lélekkisimító, anyagfölötti örömérzetét élvezni? Miként a legnagyobb gondolkodók, természettudósok, létkutatók Augustinustól Albert Einsteinig és máig rámutattak: ha az anyagban nem fedezzük fel a szellem, Isten törvényszerűségeit, és megfosztjuk az emberiséget az Isten-létezés princípiumától, és létteremtő szeretet-aktivitásának millió jelétől, bűntényt követünk el. Közben hitetlen-vakon nem vesszük észre e „transzcendencia-árulás” önveszejtő mozzanatait, akkor ennek a vége a lefokozott emberi sors fátumában, hinarában történő vergődés, az emberi lét önkéntes drámai megszegényítése.
Az Isten-vakságnak, a transzcendencia-vesztésnek igen nagy ára van. Következtében a vallás, a hit hatalmi játékok eszköze, olykor áldozata lesz vallásüldözések, vakhitek véreskezű, rettenetkeltő apokaliptikus lovagjainak közreműködésével. A felfedező emberi képesség világuralmi törekvések tudományos kiszolgálójává instrumentalizálódik. Kemény valóság, valóságunk ez. A bűn rafinált, egydimenziósító diktatúrájának Isten-rendet, gyémánttörvényű létdimenziók hitét, látását, csodálatát romboló démoni erőterek veszélyzónája felé sodródunk!
Istentelen önfogság ellen rácsodálkozó lélekmentés
Mentsük meg a bibliai létrend láthatatlanul lenyűgöző létpiramisainak hitét! Ezek mélyén a táguló multiverzumok alig megsejthető méreteiben és arányaiban is összetartó belső lényeget! Isten felfoghatatlan, de Jézus Krisztusban kijelentett létszívébe vetett hitünket újítsuk meg! Önvizsgálattal, egyéni és közös imákkal! Őbenne táguló, pulzáló végtelen létpiramisok sokdimenziós világmindenség milliárdjaiban ismerjük fel az Ő csodálatos értelmét, lenyűgöző szeretetét, létmegtartó kegyelmének begöngyölítő jelenlétét. A gyógyító szeretetsugárzásban emberiségrangosító, sorsemelő összefüggés-láncolatok kitartó betűzgetésével. Végtelen tágasságban felfele nyitott, lefele csúcsukra állított létpiramis valóságok fellege vesz körül minden szívet. Fenn roppant energiák nyitott, de Isten-törvényeknek engedelmeskedő multiverzumok, egy fokozattal lejjebb a mi univerzumunk mások teremtéstartó ölelésében. Aztán szűkülő célpontosítással planétánk kék ragyogása, fáradhatatlan körmozgása következik. Majd még szűkülőbb létszintként Európánk és hazánk. Benne városaink, falvaink történelmi rajzolatukkal, nekünk regélő szépség- és szörnyeteg-történeteikkel. A kihegyezett csúcshoz közeledve családunk, házunk, egyházunk rajzolata jön. Végül a fordított piramis csúcsán Te és én. Mi. Magyarok. Név szerint, mert Ő néven szólított, elhívott, kimondta: „Enyém vagy” (Ézs 43,1). A létdimenziók milliárdjainak Ura a te személyes Megváltód, Urad, Gyógyítód, Tanácsolód. Micsoda láthatatlan, de hittel mégis meglátható terápikus Isten-lét, Isten-rend, Isten-jelenlét tárul fel így!
Minden vasárnap ezt a csodaragyogást, áradó létenergiát állítja középpontjába minden egyház saját doxologikus, magasztaló liturgiája, miséje, istentisztelete. Jézus Krisztusban, Akiben az Atya létdimenziók létrehozásával kegyelmét, szeretetét pólyálta be, földünkre küldve Őt – érted, értünk, értem. Ahogyan a mi magyar, közös zenei kincsestárunk arisztokrata zsenije, a galántai herceg Mennyei harmónia c. művének 55 kantátájában, a lenyűgöző létpiramis hangjegyes talpra állításával, a hódolat csúcsaira hangszerelve írta: Mily csodálatos dolgok ezek! Szövegét olvasva, zenéjét hallgatva, vagy felpillantva a csillagos égre és fellapozva a Szentírást, ezt visszhangozhatja zaklatott, nyugalmat kereső szívünk:
Bizony, csodálatos, lenyűgöző, felséges dolgok ezek. Kóstoljon bele a teremtő ragyogásba a Te lelked is – vasárnap és hétköznap, minden órás, saját magadat gyógyító csodálkozással!
Teremtéstörténeti, létismereti prelúdiumok a zöld intelligenciához
A Les Préludes (Prelúdiumok, Előjátékok) Liszt Ferenc legismertebb szimfonikus költeménye, amit 1854-ben mutattak be Weimarban. Liszt ezt írta erről: „Mi más az életünk, mint előjátékok szakadatlan sorozata ahhoz az ismeretlen dallamhoz, amelynek első, ünnepélyes hangját a halál csendíti meg? A szív fénylő hajnala a szerelem. Melyikünk sorsát nem zavarja azonban meg a boldogság első áradata után a vihar ereje, amely durva leheletével széttépi a gyengéd illúziókat, villámával lesújtja annak oltárát? És melyik mélyen sebzett lélek nem keres ilyen megrázkódtatások után nyugalmat a természet idilli csendjében és saját emlékeiben?”.
Ez is ösztönzött e cikk írásában. De ennél sokkal erősebben vonzott a bibliai teremtéstörténet (1Mózes 1-2-3) számos újraolvasása, tanulmányozása. Az Isten Lelkének vezetésével annak villámlásszerű felismerése, hogy a teremtés, az Isten-leheletű lét értékrendjében és történetében kiemelt, elsőrendű, ha nem is legmagasabb rendű helye van a növényvilágnak, a hatalmas fáknak, az Élet Fájának, amiben maga a Teremtő is tudott gyönyörködni. A hatalmas prelúdium, előjáték az ember és az állatvilág megteremtéséhez a zöld intelligencia megkreálásával is segített. A Biblia pneumatikus kottáját követve, egészen különleges felismerésekre vezet majd el mindnyájunkat Isten Lelke. Liszt vallomásának parafrázisaként:
Szemben a sok évszázadon át egyeduralkodóként érvényesített antropocentrikus szemlélettel. A Biblia teremtésszimfóniájának Igéiben, isteni kijelentéseiben megfogalmazódó zöld intelligencia szemléletének története nagyon messze visz a múltba. Visszatekintőnkben napjainktól indulunk visszafele, a legmodernebb és a történelmileg kialakult legfontosabb teremtés-koncepciók rövid áttekintésével. Induljon hát a szellemtörténeti időutazás!
Szellemtörténeti időutazás: isteni intelligencia a teremtésben, a létalkotásban
A nagy gondolkodókat adó görögségben, vagy a vallási bölcselet szentségkutató alázatában meg is születtek a legkülönfélébb válaszok a titokfaggató kérdésekre. Voltak a teológiai, bibliai válaszok mellett ontológiai/létezéselméleti, kozmológiai/világkeletkezési, erkölcsi, teleológiai (végcélt tételező), és az intelligens formaalkotó, design egyszerűbb, majd egyre összetettebb magyarázatai. Helytelen lenne, és szellemi önkifosztással érne fel, sőt önkéntes leszoktatás, elsivárítás lenne, ha a gondolkodásról az Y, Z, Alfa generáció tagjait a digitális kor látványvilágának befolyása miatt bárki is leszoktatná! Így önként és meggondolatlanul belehullva a leegyszerűsítés és szellemi igénytelenség kanapéjába hatalmas elszegényedés lenne az izgalmas és gyönyörű létezést, létezés-összefüggéseket, s az emberek helyét az összetett létviszonyok között meg sem gondolni. Szellemi elnyomorodás, kultúrsorvadás.
Pedig már a görög Szókratész, Platón, Arisztotelész, majd a bibliai kijelentés sugallatára Augustinus, később a középkorban Aquinói Tamás, majd William Paley, el egészen az intelligens design koncepcióig hatalmas és lenyűgöző az isteni intelligenciát a kreációban/teremtésben és a kreatúrák/teremtmények végtelen változataiban kutató, fellelő, reflektáló tudat magyarázatadó fáradhatatlansága. Olykor könnyen, máskor nagyon nehezen vagy egyáltalán nem cáfolható tézisekkel, bizonyítékokkal, ellentézisekkel, ellenbizonyítékokkal álltak elő. Micsoda szellemi kaleidoszkóp ez!
Legfőbb érvek az isteni intelligencia teremtésbeli jelenlétére
A bibliai prelúdiumok végig billentyűzése előtt tudatosítanunk kell, hogy a teológiai teremtéstörténet-értelmezések sokrétű fejlődésével párhuzamosan, illetve némely esetben ezeket még meg is előzve, szép számban fejlődtek ki finomhangolású elgondolások, teremtésbölcseleti okfejtések a minden új nemzedéknek új, szép világként leképződő, régesrég létező világ magyarázatára szolgáló keletkezés-elméletek.
Szókratész már az antikvitás korában felvetette: a világmindenség működésében rend mutatkozik meg, ami a kozmosz értelmes és célszerű sajátosságát mutatja. A középkorban Aquinói Tamás skolasztikus bölcselete vitte tovább a görög bölcselkedő felismeréseit. Summa Theologica c. nagy rendszerező művében isteni tervet, tervszerűséget írt le, főként a természeti jelenségek célszerűségének a megfigyelésével. A 18. században William Paley volt az, aki híres „óra hasonlóság elméletével” hódította meg az emberek szívét és gondolkodását Istennek. Minden folyamat mélyén Istent látó-láttató „természet teológiájával” egyszerűen érvelt:
Valójában Paley érvelése vezetett el a későbbi kreácionista gondolati modellhez, a Biblián kívüli, de vele tartalmilag egybecsengő irányú tételig: a teremtésről, a teremtett világról a Teremtőre visszakövetkeztető gondolkodásmódig, ami közeledve napjainkhoz, sok tudós elméletalkotásában az intelligens desing formuláig vezetett el. Egyes lépései ennek a gondolkodási útnak: 1. a világban rend uralkodik, függetlenül az emberi rendetlenségtől, bajkavarástól. Célszerűség, összetettség mutatkozik a biológiai rendszerekben. 2. A rend és a célszerűség intelligens alkotóra, desingerre enged következtetni. Ez a rend tudatos rendezőt, Teremtőt feltételez. 3. A rend és az összetettség nem alakulhat ki véletlenek vak sorozata révén. 4. Ezért intelligens rendezőnek, formálónak, alkotónak kell léteznie a teremtés összefüggés rendszerei hátterében – ez az Alkotó, tervező és kivitelező intelligencia Isten.
Kifejezetten a mindenek hátterében és a bibliai kijelentésben magát bemutató, leleplező élő isteni intelligencia, bölcsesség, szeretet a magyarázata, indoka annak, hogy mára – más indokok alapján ugyan – egyetértés mutatkozik abban, hogy rossz és leszűkített, emberromboló nézet lenne az, ha Isten teremtői intelligenciáját csak emberközpontú szemszögből tanulmányoznánk vagy értelmeznénk. Ezért a következőkben behatóan foglalkozunk majd e témával teremtés-centrikus, kiszélesített látószögből: bibliai prelúdiumok Igéről-Igére vezető, a zöld intelligenciához elvezető finomhangolt részleteivel. Jöjj velünk!
Isten-böngésző – létfejtő
kutatás a digitális korban
A mesterséges intelligencia (MI) csak annyira veszélyes, mint az emberek, akik azt programozzák (Scott Beck)
Vannak Igék, amelyek a gyönyörűséges titokerdőben, a Kijelentés beláthatatlan ősrengetegében úgy ragadják meg szívünket, hogy egész életre foglyul ejtenek. És elkísérnek. Egyebek között nekem ilyen a zsoltáros fogalmazása: „Tied vagyok! Szabadíts meg, hiszen utasításaidat kutatom” (Zsolt 119,94). Vagy ez: „Bölcs volt a Prédikátor, és azonfelül a népet is tanította ismeretre. Gondolkodott, kutatott, és sok példabeszédet szerzett” (Préd 12,9).
Isten ilyen és más Igékkel „gyűrűzött meg magának”. Az Újszövetségben pedig Péter így fogalmaz: „Ezt az üdvösséget keresték és kutatták a próféták, akik a nektek szánt kegyelemről prófétáltak, kutatva, hogy melyik vagy milyen időről tett kijelentést Krisztus bennük levő Lelke” (1Pét 1,10-11). Aki évtizedeken át lenyűgözve, Krisztushoz, Őelébe odakötözve tartja egész valómat láthatatlan kötelékekkel, maga a Krisztus Lelke. Ő indít ma is, zsoltáros korban kutatni az Ő lenyűgöző titkait. Így lettem Isten-böngésző, bibliai kijelentések és a szent tudomány titkainak kutatója. Így lettem a pneumatikus-spirituális ismeretek, a létfejtő kutatás korunkbeli létfejtő-társaimmal együtt Heidelbergben és Wittenbergben, Vatikánban és Genfben, Kolozsváron és Debrecenben, Rév-Komáromban és Pápán a kutatótársa. Isten kikutathatatlan titkainak szerelmese, és az emberi gondolkodás szintjén visszhangkeltő bizonyságtevője. Ennyit az Isten-böngésző és a létfejtő szavak születéséről, jelentéstartalmáról, értelméről.
KÁLVIN EGYETEM, BIBLIATÁRSULAT, ONLINE FELÜLET ISTENÉRT ÉS AZ EGYHÁZÉRT A MESTERSÉGES INTELLIGENCIA KORÁBAN
Nemcsak a digitális, a negyedik ipari forradalom korában vagyunk már jócskán benne, hanem a mesterséges intelligencia (továbbiakban: MI) részben lenyűgöző, részben nagy óvatosságra intő korszakában is.
Az USA Michigan régiójában működik az 1870-es évek óta a rangos Calvin University, a Kálvin János Egyetem. Alapítói többnyire holland kálvinisták voltak, akik az új világban is erősen, szilárd fundamentumként támaszkodtak atyáik bibliás, megtartó hitére, hitelveire, erkölcsi standardjaira.
Ma világszerte ismert képviselőjük, hitvallójuk Alvin Plantinga professzor, aki a tudományos világnak a Nobel-díj mellett legrangosabb díját kapta meg évekkel ezelőtt. A Templeton-díjat, ami még az előbbit is meghaladó összegű jutalommal jár (1 millió dollár). Ennek a református egyetemnek a tanára, a komputertudományok szakértője Derek Schuurman, akit majd idézni fogok az MI és a keresztyének viszonyáról, lelkészek és hívők vélekedéseiről. És persze ki nem maradhat ebből a sorból az 1820-as évektől egyre nagyobb, hatalmas lelki és technikai energiával működő ABS, az amerikai bibliatársulat. Végül pedig, de nem utolsósorban napjaink izgalmas internetes felülete, a Gloo, amit azért hoztak létre, hogy az MI és az egyházak, keresztyének viszonyát napi szinten megjelenő cikkekkel, tanácsadással támogassa, vezesse. No meg hogy az MI-bálványozók és a tőle elájulók kijózanítására is felhívja a figyelmet, a veszélyekre, a hit és Szentlélek nélküli szuperagy buktatóira. Illetve keresztyén körökben is sokrétű alkalmazásának a lehetőségeiről is tájékoztat.
ELGONDOLKODTATÓ ADATOK – POZITÍVUMOK, NEGATÍVUMOK
Derek Schuurman, a Calvin Egyetemen tanító számítógépes tudós azt mondta, hogy az MI hozzá tud járulni az emberek szellemi életéhez. A technológia nagyszerű eszköz a Biblia fordításához, vagy bibliai helyek, fogalmak kereséséhez, amikor ezt a kérdést tesszük fel: hol mondta Jézus? Mikor volt ez vagy az az esemény? Az MI valós időben képes a prédikációk átírására, feliratokat készítve hallássérült embereknek. Valószínűleg több ezer más felhasználás is megtalálható az egyházakban, kezdve a prédikációs témák és az istentiszteleti énekek párosításától a presbiterek ütemezéséig a gyülekezeti szolgálatban.
Schuurman sok kérdést vet fel az MI-vel kapcsolatban. Sokan utópikus fantáziával vélekednek a lehetséges előnyökről, mások félnek egyfajta „Frankenstein-forgatókönyvtől”, ahol a tudósok által létrehozott pozitív dolog az emberiségre borul, egzisztenciális vagy éppen globális fenyegetéssé válhat. A Kálvin Egyetem számítógépes tudósa szerint a keresztyéneknek arra kell összpontosítaniuk, hogy nekik milyen szerepet kell(ene) betölteniük a technológia alakításában és a felhasználás erkölcsi keretének a megteremtésében. „Úgy gondolom, hogy az egyháznak van mondanivalója az igazságosságról és a szomszédainkkal kialakuló viszonyról, valamint a szellemi tudományágak és gyakorlatok ápolásáról is” – mondta Schuurman.
Az ABS, az Amerikai Bibliatársulat legutóbbi tanulmánya szerint a megkérdezetteknek a többsége nem bízik az MI-ben, főként lelki-szellemi kérdésekben. Fel is teszik a kérdést: Bibliaolvasó-e az MI? Van-e lelki élete? És milyen? Imádkozik-e, s miért, kiért? A megkérdezettek többsége szkeptikus a tekintetben, hogy az MI kínálhat-e olyat, ami a vallási, lelki, spirituális növekedésben segít. A megkérdezetteknek 68%-a úgy véli, az MI nem segíti szellemi-lelki egészségüket, 58% szerint pedig nem nyújt nekik segítséget az erkölcsi érvelésben és eligazodásban. Elgondolkodtató! Négy ember közül csak egy érzi magát optimistának a technológia pozitív hatását illetően. Az ABS 2500 embert kérdezett meg.
A Gloo és a Christianity Today felmérései rámutatnak: „Azok az emberek, akik a Bibliához kapcsolódnak, s életüket a Biblia tanulmányozása és megértése mélyen befolyásolta, szkeptikusak abban, hogy ezt a tapasztalatot a gépi tanulási modell létrehozhatja, fenntarthatja”. Gyakorló keresztyének, akik jól ismerik lelkészüket vagy papjukat, szkeptikusak abban is, hogy ezt a személyes kapcsolatot, meg az Isten Igéjével és Isten népével ápolt valódi kapcsolati elkötelezettséget ez a technológia befolyásolhatja. A Gloo egyik technológiai platformján hangzott el: „Teljesen normális, hogy az új technológia kapcsán az egyházban élő emberek, a hit emberei fenntartásokkal élnek”. Indoklás:
Ez az, amire a bevezetőben utaltam: az Isten-böngészés őseredeti szent spirituális zarándokútja és élménye, és a létfejtés intellektuális, bölcseleti, filozófiai reflexiója és az MI között nagy a távolság. A mai kutatások ezért a kérdést inverzben teszik fel, megfordítva: Isten akarja-e és miként akarja felhasználni a mesterséges intelligenciát a teremtett világért és szeme fényéért, az emberért, a jövőért, az emberiségért. Ennek kutatása folyamatos lehetőségünk és kötelességünk, a keresztyén felelősségetika életre szóló, felekezetek közötti mandátuma, mindannyiunk megbízatása.
Isten-böngészőként, létfejtőként, keresztyénként, egyházi szolgálattevőként – minden szinten. Ez 21. századi mandátumunk Istentől, kutatva, hogy melyik vagy milyen időről tett kijelentést Krisztus bennünk levő Lelke.
Brutális ontológiai tengelytörés korában élünk?
Horizontszűkület – létszürkület
Horizontszűkület – létszürkületbe hajtó farkasvakság?
Még meg sem nyílt hivatalosan az olimpia, máris botrány a focimeccsen. Brutális zivatar Tusványoson. Botrány itt, botrány ott, botrány a Földön az égből nézve is. Szalagcímek ontják az agresszió sárcunamiját kontinenstől, vallástól, országtól függetlenül. A világháló csupa verbális hulladékkal szennyezett. Égi harmat nem hull már a rekkenő 40 fokban? Ennyire sikerült jól magunk alá fűteni? Már a légi biztonságot fenyegető-bénító digitális rövidzárlatok közben kell őrlődnünk, szoronganunk nyaralás előtt, alatt, után?
De kellene Uram, hogy küldj egy kis esőt, enyhülést. Hol maradnak a csodakérő imádságok? Máskor világméretű imaakciók gyors jelei száguldanak a világhálón. Most már az ilyen akciók is halva születnek, azaz meg sem születnek?! Már kiáltani sem tudunk? Csak Istent káromolni mindenért?
Vagy még Istent is magára hagyjuk megnémult ajkakkal, melyekről a fohász is leszáradt?
Végtelenül lehetne sorolni a bajokat, ördögi hétpróbákat, a gonoszság Forma 1-et messze felülmúló mindennapi vetélkedését. A lengyel filozófusnak, Peter Koslowskinak (+2012) lett igaza, aki az emberlét nem teremtett, hanem ember által okozott szánalmasságát visszanyúlva a reformáció kori Angliáig, Thomas Hobbes (+1679) megállapításával jellemezte? Hobbes éles elmével írt az emberi életről, a mindenki harca mindenki ellen napjainkat is jellemző ontológiai válságról. A kor fölötti, de nem emberi lét fölötti szellemi összepillantásban a magának ezernyi eszközzel bajt okozó, bajkeverő ember, a porkirály jellemzését így adta meg: az igazi horizontját veszítő, veszített emberlétben csak szükségletek sorjáznak. Kielégítésükért a horizontszűkülésben vergődő ember és emberiség útja „araszolás egyik vágytól a másikig”. Ontológiai araszolgatás? Igen. Vágytól vágyig, ágytól ágyig, szükséglettől szükségletig? Igen. Bankbetéttől bakbetétig, lopott kincsektől az ezeket őrző svájci és másföldi trezorokig? Igen. Ennyire lefokozta volna magát az emberiség? Vagy éppen ezért a mesterséges intelligencia digitális idoljába, bálványába vetett vakhittel próbál nemzet a nemzet fölé, ember az embertárs fölé kerekedni? S közben már a világűrből is azt kémlelik, ki mivel járhatna túl a másik eszén?
Ontológiai araszolás az egyik oldalon, ontológiai hübrisz a másikon.
Mily’ távol van mindettől a német nagyromantika filoszos költőjének, Fr. Hölderlinnek (+ 1843) gyönyörű lét- és földlátomása! Egy-két generációval Hobbes után szép sorokat szőtt Hüperionjában: „A földet az ég egyik virágának neveztük, s az eget az élet végtelen kertjének. Ahogy a rózsák felvirulnak az aranyló virágportól, úgy vidámítja meg a hősies napfény is sugaraival a földet; a föld valami nagyszerű, eleven lény…”. Araszoló embersorsok – az ég egyik virágjaként a föld? Ki látja meg e két fontos látnivalót? Vagy a minden generációban és minden egyéni sorsban különbözőképpen, mégis önmagát rekapituláló, önismétlő ősbűn, őslázadás talán ontológiai hullámvasúthoz hasonlít, s annyira elszédültünk ebben a föl-le utazásban, hogy már azt sem tudjuk, kik vagyunk? Vagy talán csak a szentté avatott Morus Tamás (+ 1535) romlatlan szeme vette volna észre a lényeget: „Tekintély, hírnév, dicsőség – aki ezekben gyönyörködik, az széllel táplálja magát”.
A transzmateriális gyönyörködés isteni adománya a zsoltárban
Araszolás, szánalmas küzdelmek vagy csillagokig száguldó-táguló becsvágy közben feltüzelt, túlhevített szívvel mégis, mégis másfajta táplálékra vágyik az emberi személyes létezéscentrum, a szív? Az ősanyatejre, az őstáplálékra, amit Isten talált ki, honosított meg számunkra kezdetektől fogva. Az, ami nem sárhoz és aranyhoz kötődik, aminek forrásából minden ember táplálkozhat. A transzmateriális gyönyörködés lehetőségéről évezredek óta tud az ószövetségi kijelentés. S bármit mondjon is a cinikus ész vagy az önmagát megszelídíteni, némiképpen visszafogni képtelen akarat, gőg, teremtett emberlétünk tengelytöréseinek a megreparálása mindenki számára hasonlatosképpen kezdődhet és folytatódhat. A kibillent, egyensúlyt veszített sorsok távlata, jövője nem az araszoló siker, nem az illanó öröm, hanem valami harmonikus létezési alaphang felütés, ős-Auftakt, a lelkünk mélyén tartást biztosító tengelyélmény az, amire alapszükségletként mindannyiunknak szükségünk van. Ezt a 119. zsoltárban földi-történelmi útravalóul adta meg Isten, az emberi élet megfejtett boldoguláskódjaként. A 119. zsoltár ugyanis a gyönyörködés sokversű, pozitív létélményére felhangoló himnusz, örömóda minden szívhez.
Tíznél is több igehelyen buzog fel a tiszta forrásvíz messze nemcsak földi gyógyforrásokból, hanem mindenek előtt égi csatornákból, Istenből, élő vízként. Miben gyönyörködik, miben talál folyamatos felhangolódási pozitív élményforrást a zsoltáros?
Isten bizonyságainak útján, azaz a megtapasztalt isteni vezetés emlékezetben tartásával, Isten nagy tetteire történő emlékezéssel, ami több minden gazdagságnál (Zsolt 119,14).
A tartós, pozitív életfelhangoltság másik forrása az Úr rendeléseiben való gyönyörködés, a beszédeire emlékezés. Isten nem emberbüntető szankciókat, hanem életet szabályozó, egzisztenciaboldogító beszédeket adott népének, rendeléseket, amelyekkel oltalmazni, vezetni, megtartani kívánja övéit (Zsolt 119,16).
Isten vezérlésében gyönyörködik a zsoltáros és népközössége, mert az Úr vezérlése nem ötletszerű cselekvés, nem emberi döntések, szavazások demokratikus terméke, hanem az ontológiai teljességben mindent – múltat-jelent-jövőt – együtt látó, tekintete sugarában tartó örök embert védelmező parancsolat, aminek útja a földtől az örökkévalóságba vezet (Zsolt 119,35).
Az Isten törvényében, a Tíz Parancsolatban gyönyörködő ember szíve nem kövéredik meg, nem válik érzéketlenné. Fantasztikus szívvédelem, életprevenció kínálkozik az Úr törvényében (Zsolt 119,70).
Aki gyönyörködik Isten törvényében, arra rászáll az Úr irgalmassága, s az araszoló szükségletek útján a növekvő boldogsággal töltekező jóllét felé vezeti népeit (Zsolt 119,77).
A törvény mint maradandó gyönyörűségforrás az egzisztenciális megtartás biztosítéka. Nem zárja ki a nyomorúságot, még a legmélyebb pusztulást sem, amit ellenséges, gonosz, embertelen döntések és pogromok hozhatnak Isten népére. De akinek a törvény a gyönyörűsége, az a nyomorúságban nem vész el, hanem megmarad örökre (Zsolt 119,92).
Ezért a történelmi és személyes sorsmegtartásért, ami az Isten beszédében és törvényében objektíve adott ontológiai fixpont, csak egy igazi válasza lehet:
Uram! Vágyódom a te szabadításod után (Zsolt 119,174).
Ez az a transzmateriális kincs, amire teljes egészében vágyódhat az ember, a siker, a gazdagság, hatalom, dicsőség, önimádat megalázó látszatai és araszolgatásai közben és ellenében. Ez az igazi lét jó ízeinek és maradandóságának az adományát jelenti minden hívő számára.
Olyan gyönyörűség ez, ami Isten legbensőbb élményvilágával azonosul, onnan csordul át belénk létezésünk perceinek, helyzeteinek hitcsatornáin. A transzmateriális gyönyörűség olyan magasrendű érzelem, ami megmarad, mert forrása maga Isten. Erről szól az Újszövetség legszebb gyönyörködtető kijelentése: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm” (Máté 3,17).
Istennek, az Atyának Fiában gyönyörködő Lelke és tekintete találja meg hitünk tekintetét, amivel mi is, a lelki Izrael tudunk gyönyörködni az Ő törvényében, parancsolataiban, s a törvényt egyedül tökéletesen betöltő Fiában, a mi Urunk Jézus Krisztusban. Az Ő golgotai keresztjében pedig minden összetört emberi élettengely egyszer s mindenkorra helyreáll.
Fürdessük meg lelkünket az Ő igazságainak hűs forrásvizében, amiről Dávid és majd a genfi zsoltárok hirdetik: „Mint a szép híves patakra/A szarvas kívánkozik/Lelkem úgy óhajt Uramra/És hozzá fohászkodik” (42. genfi zsoltár).
Létismeret - létcsodálat
Igazán csábító kaland lenne, ha Péter-Pál napján tollamat az egyház nagy személyiségei, szentjei felé fordítanám. Inkább az egyház és a haza „szent napszámosai” tűnnek fel lelki szemeim előtt.
Írnék szívesen lírai köszöntőt Pétereink, Páljaink tiszteletére. Isten Lelke azonban azt adta leckeként, hogy a vetést és az aratást szélesebb és teljesebb keretbe helyezzem el. Mégpedig a Teremtő Isten előttem (is) megnyitott létismereti titkokról szóló könyvének örök távlatos keretébe. Ezért kell így fogalmaznom: szivárványhídon, illatos kalásszal jövök Hozzád, Uram. Ugyanis mind a vetés-aratás ígérete, mind a szövetség fenséges szivárványíve szorosan összetartozik, nem csak az én fantáziámban, hanem a Teremtés könyvében, a Genezisben is.
Általuk a kozmikus, a földi létezés és az emberi létezés is eredeti összefüggéseibe, „keréknyomába” zökken vissza. És az sem véletlen, hogy a kardinális létismereti, az eredeti teremtési kotta szerinti, áldásban részesülő természeti és emberi élet ígérete olyan közel van egymáshoz a Szentírásban, mint a kitárt ablak két szárnya. Az özönvíz utáni emberiségnek ígéri a Teremtés könyvében Isten: „míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek” (1Móz 8,22). Majd egy fejezettel ezután:
Teremtőnk e két Igéjével új létrendet indított útjára: a vetés és aratás tartósságának ígéretével („amíg föld lészen”) és azzal, hogy kézzelfogható valósággá tette a szivárvány reálszimbólumával szövetségének lét-trendjét. Ha ezt a két létrealitást, a vetés-aratás rendjét és a szövetség lét-trendjét megtartjuk, akkor áldott lesz földi létezésünk. Mindezt, az évmilliókkal ezelőtt Isten Lelke által a létezésbe programozott létrendet és az Ő megbánhatatlan és visszavonhatatlan döntését a szövetségről a hit transzponálja élő és személyes tapasztalattá, létismereti boldog percekké bennünk. Minden katasztrófa, nyomorúság ellenére létszépítő élménnyé.
Létcsodáló Kálvin, Kant, Welker nyomában…
Hadd valljam meg Olvasóim előtt, hogy Isten Jézus Krisztusban évtizedek óta formálja bennem azokat a létlátásokat, amelyek mint a Szentlélek leheletfinom fodrozódásai tudatom és lelkem tengerén, mára összeálltak egy egész gyűjteménnyé. A szóba fogható, kimondható léttitkok „titkos gyűjteményévé”. Három évtizede, amikor negyvenhárom évesen, öregdiákként megkezdtem a heidelbergi egyetemen doktori tanulmányaimat, Szentlélek-leckéimet, pneumatológiai kurzusaimat, mozgásba lendült bennem a belső titokfodrozó érdeklődés, a Szentlélek titkos belső bizonyságtétele nyomán, ahogyan reformátoraink fogalmazták. Szent kíváncsiság, szépséget, igazságot fürkésző kutatás-vágy. Azóta is tart.
Isten Lelke és a Jézus Krisztus által megígért Paraklétosz, a Pártfogó, a Védelmező jelenléte, a minden igazságra elvezető Lélek sugallatait doktori-tudományos értekezésem befejezése után is írom, görgetem magamban. Formálom, keresem hozzá a megfelelő szavakat. A Lélek csendes forradalmában, minőségalkotó inspirációival. Kálvin nyomán, aki megtanított engem is arra, hogy mindennél fontosabb az istenismeret és az önismeret összekapcsolása, mert önismeretünk illúzió Isten teljes akaratának és az Őtőle elszakadó ember önsors-rontásának ismerete nélkül.
És Michael Welker heidelbergi professzoromtól megtanultam, hogy az istenismeret irgalmasság és jogosság nélkül a levegőben lóg, nem válhat belőle egyház és közösség, társadalom és történelemformáló reális és innovatív erő. Így jutottam el annak felismeréséhez, hogy létismeret, átható, mély és elemző látások nélkül hiányozni fog a keret, amibe az összképet beillesztjük. Kálvin, Kant, Welker ismerethullámai akkor kerülnek a helyükre, akkor segítik földi létezésünket, ha mindezt a létismereti keretbe illesztjük. Abba a keretbe, amelyben ott vannak Teremtő Istenünk, kozmosz-Atyánk Mesterséges Intelligenciával sem utolérhető, csupaszív, szépségigényű fantáziájának csodái; az ősrobbanás kozmoszformáló roppant energianyalábjai, a multi-univerzumokká virágzó tervezett csodák. Meg az emberszív szomjúsága Istenre, az Alkotóra, a hit homo sapienst éltető istenszomjával.
Csihától Reményikig – Marosvásárhelytől a Radnai havasokig
Minap aratásra érett, szinte kemenceforró kalászosok között járva valósággal megéreztem a holnap kenyerének szűztiszta illatát. Ahogyan csak a gabonamezők tudják előállítani ezt a kenyér-illatot. Ami majd úrvacsorai kenyérré szenteli, magasztosítja az emberi fáradságot, a vetés-aratás létrendjét. És pénteken hajnalban kitekintve budaörsi szellemi műhelyem ablakán, sok cella-vihar után végre feltündökölt az egyik végével a Kálvária-dombra támaszkodó, magas szivárványív, a börít, a protestáns történelmi elv, a covenant, a szövetség színcsodája.
Én most a kalászok Isten-adta érett illatával, a virtuálisan valós szivárványhídon indulok el ezen a vasárnapon Teremtőnk, Megváltónk és Megszentelőnk felé. A kozmikus nagy templomban, amit fölénk épített Istenünk emberemlékezet óta.
A szivárványhíd magas ívén könnyed Lélek-léptekkel megyek, futok egyre gyorsulva, felfele húzó Lélek-gravitációban Szentháromságosan gazdag és boldogító Urunk felé. Évekkel ezelőtt Marosvásárhelyen szolgálhattam a Gecse-utcai templom szószékén. Néhai Csiha Kálmán költő-szavú pásztor-püspökünk szószékén. Milyen különös volt: hajnalban hatalmas vihar kerekedett, de mire a templomba indultunk, csak a szivárvány fotója maradt meg mobilom fotótárában. És a boldogító érzés: ismét szivárványhíd épült azon a vasárnap hajnalon a menny és Marosvásárhely közé. És a szivárványhídon lejött hozzánk Isten Lelke az Ige üzenetével, és lehozta Csiha Kálmán kedves, csendes mosolyát, tiszta, csupaszív szavát. Jó volt így indulni a szószékre.
Azóta is többször boldog szökellésbe kezd a lelkem, amikor gyönyörű szivárványhidakat, a szövetség jeleit látom meg valahol. Istentündöklés, Isten-jövetel hírnökeként. Ilyenkor Reményik Sándor sorai jutnak eszembe. A radnai havasokban 100 éve, biztosan egy égi-földi szivárványképződmény csodája nyomán írta le ezeket a sorokat:
Istenünket magasztaló nyári szivárványokat, Isten kenyerét ringató, jóillatú kalászos földeket, áldott aratást és szép Péter-Pál napot a szavával köztünk élő, néhai felvidéki Duray Miklós magyar léttágító szókapcsolatával: Kárpát-haza szerte mindenkinek!
Létszentelő-létteljesítő
igazságok vasárnapja
Isten-derengésben
Ma húsvét utáni 5. vasárnap van. A keresztyén ünnepnaptár az Exaudi szóval jelöli. Hit és humor incselkedő játékosságával és modern fogalmakkal mondhatnám, kivált győri születésűként: az Audinál is nagyobb kincs, érték, ajándék vár ránk ezen a napon. És ráadásul ingyen…
Exaudi, amikor így fohászkodunk Krisztus-hitünk mindegyik felekezetében:
Ebben a világosság köpenyben minden, de minden a helyére kerül. Pedig nem varázsköpenyről, hanem Isten világosságáról van szó! Azaz kiegészül minden, ami még nem teljes. helyére kerül, ami még nincs a helyén. Amint Pál is ráébredt a hit hajnali derengő fényében: Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók (temporalia), a láthatatlanok pedig örökkévalók (aeterna – 2Kor 4,18). Ez a látás kiegészítés, lelki korrekció a mai nap kegyelmi csodája. Mit látunk, ha Istenünk fényköpenyét magunkra öltjük hitben és belső emberünkben?
Beteljesítő hozzáadott-érték
Azt a beteljesítő csodasorozatot, létminőséget javító, biztosító isteni érték hozzáadást, amelynek során a hit valóban fantasztikus látásával, pisztisz-optikával felismerjük:
A tükör által homályos látást megszünteti a színről színre látás. A Földet a végtelen mennytakaró millió galaxissal burkolja be. A bukott embert ez a pisztisz-optika, bibliai hitlátás felrangosítja Isten gyermekévé, a bűnöst megtisztítja a szent Isten és Krisztus áldozata. A teremtmény belesemmisül, visszaegyesül a Teremtőbe. A testet átengedi anyagi létébe, de a vivifikáló, egyéniségünket adó lelket, pneumatikus lényegünket visszaveszi a Lélek. A halál megtörik és átadja helyét a Feltámadottnak.
A személyes bűnt lemossa Jézus szentsége és vére. Minden végzetszerűség elveszti rettentő, fóbiába sodró erejét a végső újjáteremtés távlatos hitében. Minden sorsszerű tényszerűséget szétporlaszt a megváltás szupervalósága, a megélt, roncsolt és roncsoló létállapotokat meggyógyítja a megszentelt lét reménysége.
A mai nap a legütősebb valóság-érv emellett: valóban minden értetek van – pánta di hümász – omnia propter vos (2Kor 4,15).
Charlotte Elliot földi létének mennyei himnusza
Gyönyörű, személyes sorsigazolása a fentieknek Charlotte Elliot (1789-1871) élete és halhatatlan egyetemes keresztyén éneke, a Just as I Am – Amint vagyok, sok bűn alatt… Anglikán papi családból indult, a nagy ébredés korában. A brightoni fehér sziklák és kéklő-napfényes hajnali tengerderengések ihletésében, de fájdalmas testi bajainak hordozása közben ébredt rá Krisztus személyes létszentelő igazságaira. A feltétel nélküli kegyelem valóságára. A személyes létet felrangosító isteni jelenlétre.
És az égi segítők életét kereső elrendelt jövetelére, találkozásaira. A genfi református eredetű evangélista, a Société des Amis alapítója, César Malan (1787-1864) meglátogatta Elliott édesapjának házát. Ott találkoztak. A genfi evangélista ennyit kérdezett tőle: Békességed van-e Istennel? Charlotte nem tudott válaszolni. Pár nap múlva ennyit mondott: Többször el akartam dobni az életemet. Malan válasza: Jöjj, amint vagy, Krisztus elfogad. Ez ihlette az evangéliumi dicséretre:
Malan ezt írta később neki: „Kedves Charlotte, vágja el a kötelékeket, túl sokáig fog tartani, amíg kioldja élete szövevényeit. Vágja el, ez egy kis veszteség. De fúj a szél, és Ön előtt a mérhetetlen óceán – Isten Lelke és az örökkévalóság.” Ez a létszentelő mondat és felszólítás, hogy egy bátor lépéssel felöltsük magunkra a bűn ruhája helyett Istenünk világosság köpenyét, ez új méltóságot, és fenséget kölcsönöz életünknek. Mégoly sok kereszt közben is, mint amit Elliott is cipelt. Rokkant volt és többször vergődött depresszióban. A létkiegészítő, a létteljesítő megtérést, megszentelődést, megújulást, életigenlést időben megkapta.
Az egyházi himnuszok történésze, Kenneth Osbeck azt írta, hogy a Just As I Am „több szívet érintett meg és több emberre volt hatással a Krisztushoz fordulásban, mint bármely más egyházi ének, amit valaha írtak”. Lorella Rouster szerint ez „csodálatos örökség az egész világ számára egy rokkant nőtől, aki depresszióban szenvedett, és korábban haszontalannak érezte magát a földön”.
Az óceánra tekinteni, az égi végtelen kékre vagy az előttünk hullámzóra, és a nagy kiegészítő csodák hajósává válni – ilyen nagyszerű lehetőséget kínál a mennybevitt Krisztus ma is mindenkinek. Nem élni vele valóságos önsorsrontás, önpusztítás lenne. Pálnak Istentől kapott igazsága van: Minden értetek van – pánta di hümász – omnia propter vos. Nyissa fel Urunk Lelke által szemünket még ma erre a létteljesítő, sorsemelő üdvigazságra!
Szerző: Dr. Békefy Lajos Ph.D.
az Úr elhívott szolgája 62 éve
cum gaudio Spiritus Sancti
(1Thessz 1,6)
Comments
Post a Comment