TRUMP ELNÖK MA ÚJRA FELAJÁNLJA ISTENNEK AMERIKÁT! - LEGYEN IRGALMAS HOZZÁJUK, HOZZÁNK A TÖRTÉNELEM URA, KIRÁLYA ÉS MEGVÁLTÓ URUNK!

TRUMP ELNÖK MA ÚJRA FELAJÁNLJA ISTENNEK AMERIKÁT!
AHOGYAN ELŐDEI 250 ÉVE TETTÉK.

LEGYEN IRGALMAS HOZZÁJUK, HOZZÁNK A TÖRTÉNELEM URA, KIRÁLYA ÉS MEGVÁLTÓ URUNK!

FÓKUSZBAN

 

VASÁRNAPI ÜNNEPLÉS: AZ USA ISTENNEK TÖRTÉNT

 FELAJÁNLÁSA 250. ÉVFORDULÓJÁN

VITÁK: KERESZTYÉN ORSZÁG-E AZ USA?

 

Szemleíró: Pannonicus

Az idei nemzeti imareggelin jelentette be Trump elnök, hogy Rededicate 250 néven május 17-ét országos ima-, és áldáskérő nappá nyilvánítja. Ekkor emlékeznek meg a 250 éve történt történelmi felajánlásról, amikor az akkori elnök Istennek ajánlotta fel Amerikát (hazánkat István királyunk ajánlotta fel Amerika felajánlása előtt legalább 750 éve!). A mostani amerikai Rededicate ennek a felajánlásnak kíván az újra megerősítése lenni. A vasárnapi rendezvény célja, hogy elgondolkodjon Amerika alapítóinak hitén, és Istenhez forduljon az ország számára áldásáért és isteni vezetésért. A támogatók az eseményt Amerika gyökereinek tiszteleteként üdvözlik, míg a kritikusok azt mondják, hogy a keresztyénekkel telített fesztivál kirekesztő képet fest Amerika múltjáról és jelenéről. Nézzük meg közelebbről az érveket.

Nemzeti identitás alapkérdése

Ma már az USA-ban sem evidencia az, ami 250 éve sem volt az. Holly Hollman baptista jogtudóst megkérdezték a minap: Keresztyén nemzet-e Amerika? Mire ő igenlő helyett kérdő választ adott: - És te mit értesz ez alatt? Hozzátette: - Amennyiben a kérdés arra vonatkozik, hogy a legtöbb amerikai keresztyén-e, akkor a válasz igen. De ha arra irányul, hogy a keresztyéneknek külön jogi kiváltságai legyenek-e, melyek másoknak nincsenek, válaszom határozott nem. A legtöbb történész és jogtudós egyetért abban, hogy két dolog mindig igaz volt az Egyesült Államokra: 1. nincs hivatalos államvallása; 2. a keresztyénség formálta az USA kultúráját, törvényeit, közéletét az alapítás, azaz 250 év óta. Igazából a viták a nemzeti identitás körül hullámoznak, hiszen a nem-keresztyének száma egyre nő.

Keresztyén nemzetként alapították?

John Fea, a pennsylvania-i Messiah College történelmi professzora a „Was America Founded as a Christian Nation?/Amerikát keresztyén nemzetként alapították?” című könyv szerint a 1970-es évekig általános volt az a meggyőződés, hogy Amerika keresztyén nemzet — demográfiailag és kulturálisan is. Az ország számos törvénye, a szexualitástól a házasságon át a hétköznapi részletekig, például hogy milyen típusú üzletek nyithatnak ki vasárnap, keresztyén, sőt protestáns eszmék hatására formálódott. A keresztyén jelleg vitatottá vált és újra kellett értelmezni  viszont a Reagan-korszak alatt, valamint a vallásos jobboldal felemelkedése idején, amely azt akarta, hogy az ország törvényei kifejezetten keresztyének legyenek. Hivatalos imákat és Biblia-olvasást kívántak bevezetni az iskolákban, valamint a „családi értékekhez” való visszatérést, válaszul az 1960-1970-es évek szexuális forradalmára és a feminizmus felemelkedésére. Hirtelen a keresztyén nemzetként való létezés gondolata pártpolitikai vitává vált, nem történelmi kérdéssé. És innentől kezdődött az elbizonytalanodás. Ezt táplálta Fea professzor vélekedése: Amerika valójában soha nem volt törvényesen keresztyén ország. Ugyanis az országalapító Alkotmány egyik záradéka egyértelműen tiltja hivatalos nemzeti vallás létrehozását. Ám kezdettől fogva, sok keresztyén, a legkülönbözőbb felekezetből azt vallotta, hogy a társadalom minden aspektusát, beleértve a kormányzati politikát is, a keresztyén hitnek kell formálnia.

Kiválasztott ország?

Matthew Avery Sutton, a Washington Állami Egyetem történészprofesszora a "Chosen Land/Kiválasztott ország" című, Amerika vallástörténetét feldolgozó könyv szerzője szerint az ország vallásosabb, mint ahogy a szekuláris amerikaiak állítják, és kevésbé vallásos, mint ahogy a keresztyén nacionalisták el akarják hitetni. A fehér protestánsok nem haboztak formálni az oktatást, a politikát és a külpolitikát, valamint a mindennapi életet — különösen az ország első 150 évében. Iskolákban keresztyén imák hangzottak el, és a politikai viták olyan kérdésekben, mint a bevándorlás, a rabszolgaság, az alkoholfogyasztás, és más társadalmi kérdések, tele voltak vallási érvekkel. És a politikusok is sokat beszéltek Istenről, olykor misszionáriusi hevülettel.

Szociális evangélium – több keresztyénséget a társadalomnak!

„Minden élet teljes keresztyénné formálása az, amiért imádkozunk és dolgozunk, amikor a mennyek országának eljöveteléért imádkozunk és dolgozunk” – mondta Washington Gladden kongregacionalista, protestáns lelkész, majd püspök a Szociális Evangélium mozgalom vezetője az Ohio Államban a 19. században. A társadalom keresztyénibbé tétele ilyeneket jelentette: házak építése a szegények számára, a megkülönböztetés megszüntetése, jobb bérek biztosítása a munkásoknak, a bevándorlók befogadása, a tőzsdei profitok korlátozása. Az, hogy egy Isten által megáldott múltat élesszenek újra, ma ismét népszerűvé vált a konzervatív körökben, s valójában ez egyik indítéka Trump elnök döntésének a Rededicate 250 imavasárnappal.  Ez ma azt is jelenti, hogy a konzervatív keresztyéneknek kellő politikai hatalmuk kell legyen, és így szembeszegülhetnek az azonos neműek házasságával és az abortusszal.

Kontrák élén: „a nem létező keresztyén múltról”

Az ellenvéleményt a legmarkánsabban Warren Throckmorton, nyugalmazott pszichológia professzor „The Christian Past That Wasn’t/A keresztyén múlt, ami nem volt” című könyvével fejezte ki. Szerinte az a feltételezés, hogy Amerika keresztyén nemzetként jött létre, ténybeli hibákat tartalmaz. Vitatkozik Ben Carson volt lakásügyi és városfejlesztési miniszterrel, idegsebész íróval, aki azt állította, hogy az ima mentette meg az Egyesült Államok Alkotmányát. 2024-es One Nation/Egy nemzet könyve bemutató turnéja során Carson arról beszélt, hogyan álltak le az 1787 júniusában tartott alkotmányozó konferencia küldöttei a munkával. Franklin elnök azt javasolta, hogy kezdjenek el imádkozni és kérni az „ég segítségét.” „Térdre borultak és imádkoztak. Aztán felkeltek és összeállították az Egyesült Államok Alkotmányát, amely szerintem Istentől ihletett dokumentum” - mondta Carson.

Throckmorton ezzel szemben hangsúlyozza: nem alakult ki konszenzus arról, mi a legkeresztyénibb módja az ország vezetésének. Ezek a nézeteltérések még az ország megalapítása előtt elkezdődtek. Arról is vitáztak, melyik Biblia-kiadást olvassák az állami iskolákban — ami az 1800-as években vezetett az úgynevezett cincinnatti Biblia-háborúhoz és a filadelfiai zavargásokhoz a katolikusok és protestánsok között.

Ezek a nézeteltérések ma is folytatódnak, mert különböző keresztyének vitatkoznak a bevándorlás ellenőrzésére vonatkozó politikákról, valamint Pete Hegseth védelmi miniszter azon állításáról, hogy Isten megáldotta Amerika háborúját Irán ellen. „A keresztyénséggel kapcsolatban nincs egységes nézet” – mondta Throckmorton. Könyvében hét olyan mítoszt cáfol, amelyeket Amerika múltjával kapcsolatban terjesztenek. Így a korai telepesek Istenhez fűződő „szövetségéről” szólót (ez az ún. covenant-teológia, protestáns nézet, Isten ó-, és újszövetségi covenantjáról).  Egészen addig mennek, hogy Amerika alapítói mind keresztyének voltak és keresztyén hazát akartak létrehozni. Ezek a mítoszok olyan történetekre épülnek, mint például Franklin és az ima története, hogy politikailag hasznot húzzanak ebből.  

A keresztyén hazafiság védelmében – Istentől kapott egyetemes jogok

Végezetre, de e lezárhatatlan vita és témakör szemlézésnek a végén még valami. Daniel Darling, „A keresztyén hazafiság védelmében” című könyv szerzője szimpatizál azzal az állítással, hogy a keresztyénség Amerika identitásának központi része, hiszen régóta Amerika civil vallásaként szolgál, közös erkölcsi keretet biztosítva az amerikai kultúra és jog számára. Ez a keret nemcsak a jó és rossz tudatát alakította ki, hanem azt is, hogy minden amerikai Isten képére teremtett ember. Ezért ELIDEGENÍTHETETLEN JOGOKKAL RENDELKEZIK MINDEN ÁLLAMPOLGÁR, ELSŐSORBAN NEM A KORMÁNYTÓL, HANEM ISTENTŐL. Vélekedése szerint az istentisztelet látogatása szociális tőkét is nyújtott, és segített közösséget építeni. Ebből a szemléletből manapság nagy hiány van, mivel az utóbbi évtizedekben a vallás hanyatlott. Amikor az emberek azt mondják, hogy vissza akarnak térni a keresztyén nemzethez, valójában a közösségi érzésnek és a közös céloknak a visszavételére vágynak.

A 250 évvel ezelőtti amerikai keresztyén alapító atyák tudták, hogy a hinduk és a muszlimok is eljuthatnak Amerikába, és úgy vélték, hogy a vallásszabadság rájuk is vonatkozik. Ez igaz volt a 1800-as években, amikor ír bevándorlók érkeztek az Egyesült Államokba, az 1900-as évek elején, amikor olaszok és más európaiak érkeztek, és az utóbbi években is igaz a spanyolajkú bevándorlókra.

Óvó szó – egész Amerikáért

Ma is, ez esetben is nagy tanulság: vallást, a hitet nem lehet káros következmények nélkül instrumentalizálni. Mégha a politikai erők, olykor az egyháziak is, beleesnek ebbe a csapdába. Isten nem tehető semmiféle részleges emberi érdek és érdekcsoport foglyává. Amennyiben ezt a sarkalatos tengelyigazságot fejezi ki az ország újra felajánlása Istennek, akkor ez méltó, tiszta és igazán ünnepélyes. DE vannak féltő, óvó hangok, amelyekre érdemes odafigyelni. Az Americans United for Separation of Church and State/Amerikaiak együtt az egyház és az állam szétválasztásáért mozgalom szerint az esemény inkább a keresztyén nacionalizmust erősíti, semmint a vallásszabadságot. Pénteken egy progresszív vallási vezetőkből álló csoport — köztük Paul Raushenbush lelkész, az Interfaith Alliance elnöke és vezérigazgatója; Jonah Pesner rabbi, a Reform Zsidóság Vallási Akció Központjának igazgatója; Adam Russell Taylor lelkész, a Sojourners elnöke virtuális sajtótájékoztatót tartott, elmondva: a Rededicate 250 félreértelmezi, hogyan viszonyultak Amerika alapítói a vallási türelemhez.

Amerikában valóban szólás-, véleménynyilvánítási, és sajtószabadság van. A fenti vélekedések is ennek szellemében születtek. Alap mindehhez az a működő kulturális örökség, amit vitán felül zsidó-keresztyén kultúrának nevezhetünk. Remélhetőleg ez a szemléletmód segíti a Rededicate 250-et abban, hogy inkább vallási, s ne csak politikai gyűlés, ünneplés legyen.