ZÜRICHI BESZÉLGETÉS A HOLOKAUSZT-LISTÁRÓL MAGYAR NEVEKKEL

 

ZÜRICHI BESZÉLGETÉS A HOLOKAUSZT-LISTÁRÓL

 MAGYAR NEVEKKEL

TISZTELETADÁS HANS SCHAFFERT REFORMÁTUS LELKÉSZNEK, A HEKS NÉHAI FŐTITKÁRÁNAK A BUDAPESTI ZSIDÓSÁG MENTÉSÉBEN BETÖLTÖTT „FŐSZEREPÉÉRT”

 

Dr. Békefy Lajos

Beszéld majd el fiaidnak és unokáidnak

„Beszéld majd el a fiaidnak és unokáidnak, amit Egyiptommal cselekedtem, és jeleimet is, amelyekkel sújtottam őket. Tudjátok meg ebből, hogy én vagyok az ÚR!” (2Mózes 10,2). A Holokauszt 80 emlékév alkalmából, az auschwitzi koncentrációs tábor 1945. január 27-i felszabadítására emlékezve beszélgetek Budaörsön Röhrig Klaudia ny. református lelkésznővel. Immáron sokadik alkalommal, mindig bővülőbb emlékmozzanatokkal, de a mózesi Ige intése szerint ezért: beszéld majd el fiaidnak és unokáidnak. Különös történeti láncszemet őriz a historizáló beszélgetés. Dr. Hans Schaffert (1918-2003) szájából származnak a történelmi dokumentum-értékű mondatok. Amikor zürichi lakásán budapesti felesége, Bányai Cecil társaságában felelevenítette a világszerte ismert Svájci Protestáns Egyházak Segélyszervezete, a HEKS egykori főtitkára, később a debreceni Református Hittudományi Egyetem díszdoktora a ma már szinte elképesztő kortörténeti és eseménytörténeti összefüggéseket, fantasztikus nemzetközi összjáték sejlett föl. Mindehhez kellett Svájc, és az a történelmi-politikai függetlenség, amiben a református lelkésznek Isten kijelölte különleges küldetését.

Ötvenhárom éve hangzott el a különös történet

Ötvenhárom évvel ezelőtt a délvidéki református parókiáról, Verbászról induló, a debreceni Református Teológián át 1972 őszén több éves HEKS ösztöndíjjal Zürichbe érkezett Klaudia. Ott teológiai tanulmányait megkezdve, jó hagyomány szerint egy estére családi körbe kapott meghívást. Az akkor már világszerte, így hazánkban is ismert HEKS, protestáns segélyszervezet főtitkára invitálta meg az ösztöndíjast. Akkor, ott a csendes zürichi otthonban Holokauszt-érintett felesége, Bányai Cecil társaságában kezdte el regélni a különös históriát. Talán azért is, mert Klaudia már jó ismerősként lépett be otthonukba. Először Verbászon, 14 évesen, 1964-ben találkozott Schaffert lelkésszel, aki édesapjának, Röhrig G. Gyula lelkipásztornak közeli jó ismerőse volt. Többször is látogatást tett a bácskai kisváros református parókiáján.

Miről beszélgettek a zürichi csendes estén? A Holokausztról, a deportációs listákról, amelyen nagy számban szerepeltek magyar deportáltak nevei. Azóta ezt a történetet Schaffert úr ritkán, de elmondta a sajtónak is. Például 2003-ban bekövetkezett halála előtt három évvel a nagyhírű Le Temps című genfi napilapnak, ilyen címen: Hans Schaffert, egy igaz ember az utolsó háború rémálmában (https://www.letemps.ch/societe/hans-schaffert-un-cauchemar-derniere-guerre). A svájci tiszteletes akkor ott családi környezetben izraelita Holokauszt-érintett rendkívül tapintatos felesége mély hallgatásai közben a lényeget beszélte el a fiatal bácskai egyetemistának.

Schaffert úr történetének lényege

Minden 1942-ben kezdődött. Teológiai tanárának javaslatára Franciaországba ment, Clermont-Ferrand-ba tanulni, ahová a strasbourgi református teológia a szabad zónába költözött. Az elzászi protestáns miliő határozottan náciellenes volt. Ebben a városban találkozott a CIMADE, a kitelepítettek mozgalma tagjaival. A protestáns segélyszervezet németül beszélő teológust keresett a Pireneusokban fekvő Gursba internált német zsidók megsegítésére. Gursban a fiatal svájci egy internálótábort fedezett fel, a Dél-Németországból elhurcolt és Dél-Franciaországba szállított emberek tömegével. Háromezer férfi, nő, gyermek és idős ember zsúfolódott össze nyomorúságos barakkokban. „Gyülekezetének” tagjai zsidók és keresztyének voltak. Gyakran állított ki hamis keresztelési bizonyítványokat. Hat héttel érkezése után megkezdődtek a deportálások. 1942. január 20-án, a Berlin melletti Wannsee-konferencia végleg eldöntötte az európai zsidó lakosság sorsát. A barakkokból ezer zsidót vittek nagy valószínűséggel Lengyelországba, Auschwitzba. (2023. 11. 29-én a ZDF 104 perces játékfilmet mutatott be, amit a Holokauszt 80 emlékév elején, 2025. 01. 26-án este megismételtek. A nemzetiszocialista  "Endlösung", a zsidókérdés végleges megoldását tervező ülésre Adolf Eichmann parancsára került sor. Ezen 15 vezető vett részt az SS, a Német Nemzeti Szocialista Párt, és a Birodalmi Miniszterelnökség részéről. Az ülést Reinhard Heydrich tábornok, az SS főnöke hívta össze, és 90 perc alatt döntöttek több millió európai zsidó sorsáról. A film alapját Eichmann vallomásának a jegyzőkönyve képezi, amiből egyetlen példány maradt fenn. - 2025. 01. 23-án este pedig a tv5 francia adó 2 órás filmmel emlékezett meg azoknak a zsidóknak a szabadulásáról, akik Franciaország megszállt területéről, Provence tartományból jutottak át a Pireneusok spanyolországi részébe. A "Les Milles, a szabadság vonata" címet viselő kétórás játékfilm Perrochon tábornok helytállásáról szól, aki életét kockáztatta ezért. Francia-német-lengyel együttműködéssel, és 1995-ben készült a film). 

A zürichi emlékező csöndben így folytatta Schaffert úr: „Néhányuknak egy kis pénzt és a környék térképeit adtam, és segítettem nekik elhagyni a tábort. Körülbelül tíz embernek sikerült így megszöknie”. A genfi lapnak és Klaudiának így fogalmazott: „Hiszem, hogy Isten lehetőséget adott nekem, hogy életeket mentsek, és én ezt megtettem. Ő lesz a bíró”. 1967-ben megkapta az igazak kitüntetését és az izraeli Yad Vasem emlékhelyen egy fa viseli a nevét. (Ugyanott 10 évvel később Röhrig Gyula tiszteletes úr kapott nevével emlékfát). Schaffert úr 1943-ban a HEKS menekültlelkésze, Paul Vogt mellett dolgozott, akire nem hallgattak a svájci szövetségi hatóságok, akik a határon visszafordították a zsidókat. Ebben az időszakban vette feleségül Bányai Cecilt, a művelt budapesti izraelita hölgyet, akinek a családját a haláltáborokban kiirtották. Ott az 53 évvel ezelőtti elmélkedős, megható zürichi csendben halkan megjegyezte Hans Schaffert: „A gursi táborban gyónási titokként mondta el két deportált, hogy valakinél van egy lista az elhurcoltakról, sok magyar névvel…”.

Schaffert és az Auschwitzi Jegyzőkönyv

Svájcba történt visszatérése után Schaffert jelentést írt a táborról, és elküldte a Svájci Protestáns Egyházak Szövetsége elnökének, Alphons Koechlinnek (1885-1965), aki továbbította azt Eduard von Steiger szövetségi tanácsosnak. Ő tovább küldte Paul Vogtnak, aki később a menekültlelkészségben Schaffert főnöke lett, és Karl Barth teológusnak. A jelentést Arthur Frey politikusnak is kiszivárogtatta, aki névtelenül publikálta. A közzététel miatt a Francia Protestáns Egyházi Szövetség elnöke, Marc Boegner tiltakozott Philippe Pétain marsallnál. Schaffert felszentelése után Kurt Lehmann (1892-1963) német lelkésszel együtt 1943-tól 1945-ig Paul Vogt mellett dolgozott a zürichi menekültpasztorációs irodában. 1944-ben Budapestről jegyzőkönyveket kaptak George Mandel-Mantellótól a zsidók Auschwitzba deportálásáról, és Zwi Taubes rabbival együtt kampányoltak e dokumentumok 1944 júliusában történő közzétételéért. Mandl Györgyről feltétlenül meg kell említeni: erdélyi zsidó családban született. 1942-1945 között a genfi salvadori konzulátuson dolgozott, és több ezer magyar zsidót segített megmenteni a Holokauszttól, fiktív salvadori állampolgársági papírokkal. 1944 közepén nyilvánosságra hozta a magyar zsidók auschwitz-birkenaui haláltáborba történt deportálását, ami nagy hatással volt a mentésükre. Tevékenysége nyomán nagyszabású alulról jövő tiltakozás bontakozott ki a svájci nép és az egyházak részéről. Ez hozzájárult ahhoz, hogy Horthy Miklós kormányzó leállította az Auschwitzba irányuló transzportokat.

1944. július 3-ról 4-re virradó éjjeli akcióban Paul Vogttal együtt 2000 példányban sokszorosították a jegyzőkönyveket, majd szétküldték azokat. Az úgynevezett Auschwitzi Jegyzőkönyvnek Rudolf Vrba és Wetzler Alfréd szökött koncentrációs táborfoglyok általi közzététele világszerte visszhangot keltett, és fokozta a nagyhatalmakra gyakorolt nyilvános nyomást.

1989-ben George Mantello, Mandl György köszönetet mondott Hans Schaffert református lelkésznek „a Holokauszt idején 150 000 budapesti zsidó megmentésében egyik főszereplőként” végzett munkájáért. Hans Schaffert svájci református lelkészről, a tiszteletre méltó tiszteletesről ennyit illő és szükséges felidézni a Holokauszt 80 emlékévében.

Hans Schaffert életéről: 1918. június 22.-én Bühlerben született, 2003. július 24.-én Kilchbergben hunyt el. 1947-ben vette feleségül a budapesti izraelita Cécile Bányait, halála után 1978-ban Berta Évát. 1942-ben felkérték, hogy helyettesítse a Basses Pyrénées megyei Gurs deportáló táborban élő protestáns közösség francia lelkészét. 1942-ben három hónapig maradt ott, tanúja volt az auschwitzi koncentrációs táborba történő első deportálásoknak. Segített hat fiatalembernek Spanyolországba menekülni. 1945-1953 között a franciaországi Lille lelkésze. Az egyházközség több mint 200, bűnözőként besorolt hadifogoly lelkipásztori gondozását bízta rá. Az életfogytiglanira, vagy halálra ítélt fogoly, aki kezdetben elutasította a „zsidó papot”, hálás volt támogatásáért. 1954-1961. lelkész Leysinben. 1962-ben az Egyházak Világtanácsa megbízásából segélyszervezetet hozott létre Belga-Kongóban. 1968-1984. a svájci protestáns egyházak segélyszervezetének (HEKS) központi titkára Zürichben. Írt Johann Heinrich Heideggerről (1633-1698), akinek háza a magyarországi protestánsüldözésekről szóló hírek központja volt. 1986-ban, a HEKS 40. évfordulója alkalmából Unterwegs mit Menschen, die unten sind (Úton azok között, akik egészen lent élnek) címmel elemző könyvet írt. 1967-ben a Yad Vashem Holokauszt Alapítvány a Nemzetek Igaza címmel tüntette ki. A Debreceni Egyetem 1975-ben díszdoktori címet adományozott neki. A MRE-t hivatali ideje alatt sok tízmilliós támogatásban részesítette renoválások, templomépítések, segélyezések céljából.