LENYŰGÖZŐ LÉTPIRAMISAID GYÓGYÍTÓ CSODÁLATÁBAN ÉLHETÜNK

 

LENYŰGÖZŐ LÉTPIRAMISAID 

GYÓGYÍTÓ CSODÁLATÁBAN ÉLHETÜNK

 

Dr. Békefy Lajos

 

Magyar örömóda, univerzális meghittség, Isten-hódoló szívek

Galántai Eszterházy Pál Harmonia caelestis (1711) c. zeneművében visszatérően, valójában a komponista ihlető vallomásaként ez hallható: „Mily csodálatos dolgok ezek!”. Az ég csodái és a betlehemi Gyermek születésének, létének, váltságművének lenyűgözött és magával ragadó ünneplése a mű. Jézus szeretete csodálatos a kompozíció szövege szerint. Magyar örömóda ez Arról, aki „csodálatos jóság, felfoghatatlan méltóság”. Babits egészen az egyszemélyi létezés Isten-adta méltóságának szintjére hozza le a multidimenzionális létpiramisok egyetlenszerű célját: „Érted történnek mindenek – mit busulsz? A te bűnös lelkedért”. A csillagok örök körforgása a táguló térben az emberért van. Isten alkotó nagysága az emberért van. Isten ránk gondolása hullámzik a tengereken, a színes alkonyatban, s a „planéták félrehajlítják pályád előtt/az adamant rudakat” (Zsoltár férfihangra). Eszterházynál és Babitsnál, zeneműben és versben felsejlik egyfajta lenyűgöző létrend, létarányosság, mert Isten célirányos gondolkodásának, munkálkodásának iránya, titokzatos létragyogásként pulzáló szívének kiáradó szeretete úgy működik, ahogyan azt a legújabb, Istent hívő tudományos gondolkodás megfogalmazta. Azaz: a sokdimenziós multivilág örök genezisében minél inkább kitágulnak a világok, annál bonyolultabbá válnak önmagukban. Mintegy begöndörödnek roppant energiáikkal önmagukba, bensőségesülnek, öndédelgetővé válnak. Ez a szeretet multidimenzionális belső logikája, aminek szíve a mindenségben szétáradó isteni lényeg. Másként: az isteni lényeg szeretet- és fényözönében fürdőző teremtett ragyogás, teremtő ölelés ez. A rideg gyémántrudak világmindenségeiben felhevül a bensőségesülés Isten-ragyogása, Isten-ölelése. A mindenségek létezésének, létének különös, sokdimenziós, nem csak háromdimenziós összetettsége sejlik fel Isten-centrikus univerzum-szemléletünk előtt. Ahogyan a holland református bölcselő, Dooyeweerd írta 100 évvel ezelőtt: az időfölötti szív, a szupratemporális szív az egyéni lét fölötti kozmikus szív, az Isten ragyogása, pulzálása, létet létesítő örökléte, aki egyszerre benne van a bonyolult és összetett világmindenség-valóságban, de egyszerre kívüle is, Akiben születnek, tágulnak, pulzálnak, elmúlnak mindenségek ma még csak felsejlő törvényszerűségek szerint. Vagy ahogyan Kant írta, aki soha ki nem mozdult szeretett balti-tengerparti városából, Königsbergből, amit a történelem utólag elvett tőle és Kalinyingráddá keresztelt: „Két dolog van, aminél nincs csodálatosabb: a csillagos ég felettem, és az erkölcsi törvény bennem”. Mindkettő ugyanannak a végtelen és roppant értelemnek, de egyben mindent szeretetébe göngyölő, ölelő, oltalmazó Istennek a végére mehetetlen bölcsességét, nagyságát, fantáziáját és létragyogása véghetetlen, gyógyító sugárzását üzeni. A forrás vagy gyökér energiának, Isten-kohónak, szeretet-reaktornak köszönhetően, aki volt, van és lesz öröktől fogva mindörökké, a Zsidó 13,8 multikozmikus Krisztusaként.

Létpiramisok látomása nélkül lefokozott az emberi sors

Ha Isten ennyire belegönygyölíti a világmindenségekbe, a multiverzumokba és az emberi szívbe is „önmagát”, s erről a felettébb nagy titokról még narrál, beszél, kijelentést is ad nekünk, akkor mi miért dobjuk le magunkról a teremtettségi fehér ruhát? Szeretet-pólyát? Miért akarunk bűnkényszerben, tudatlanságban és hitetlenségben, az Isten-dimenzió elvesztése nyomán egydimenziós leszűkítettségben, eljelentéktelenítő rongyruhákban élni? A mennyei harmóniák szépségbűvölete, angyalok láthatatlan, sorsérintő táncának Krisztus-illatot árasztó anyagfölötti élményei nélkül élni? Nem lenne jobb inkább a Biblia világának csodatükrei, Isten-tükrei zsoltáros felhangoltságában minden mélység, a halál árnyékának völgyében megtapasztalt, megkínlódott bűntöredezettség ellenére is vasárnapszentelő Őreá hangoltságban élnünk?! És gyógyító csodáit megpillantó, felfedező látásokban? A létpiramisok látomását, csodálatuk közben lélekkisimító, anyagfölötti örömérzetét élvezni? Miként a legnagyobb gondolkodók, természettudósok, létkutatók Augustinustól Albert Einsteinig és máig rámutattak: ha az anyagban nem fedezzük fel a szellem, Isten törvényszerűségeit, és megfosztjuk az emberiséget az Isten-létezés princípiumától, és létteremtő szeretet-aktivitásának millió jelétől, bűntényt követünk el. Közben hitetlen-vakon nem vesszük észre e „transzcendencia-árulás” önveszejtő mozzanatait, akkor ennek a vége a lefokozott emberi sors fátumában, hinarában történő vergődés, az emberi lét önkéntes drámai megszegényítése.

Ennek az Isten-vakságnak, megszegényítésnek a következtében a lélek és a szellem puszta kalmáráruvá silányul, ahol többé már nem a szellemi és a lelki alkotások és alkotók, felfedezők, tanítók, értelmiségiek önértéke számít, hanem „portékává” degradált, istentükröző produktumai használati, piaci áruvá silányulnak. Az Isten-vakságnak, a transzcendencia-vesztésnek igen nagy ára van. Következtében a vallás, a hit hatalmi játékok eszköze, olykor áldozata lesz vallásüldözések, vakhitek véreskezű, rettenet-keltő apokaliptikus lovagjainak közreműködésével. A felfedező emberi képesség világuralmi törekvések tudományos kiszolgálójává instrumentalizálódik. Kemény valóság, valóságunk ez. A bűn rafinált, egydimenziósító diktatúrájának Isten-rendet, gyémánttörvényű létdimenziók hitét, látását, csodálatát romboló démoni erőterek veszélyzónája felé sodródunk!

Istentelen önfogság ellen rácsodálkozó lélekmentés

Mentsük meg a bibliai létrend láthatatlanul lenyűgöző létpiramisainak hitét! Ezek mélyén a táguló multiverzumok alig megsejthető méreteiben és arányaiban is összetartó belső lényeget! Isten felfoghatatlan, de Jézus Krisztusban kijelentett létszívébe vetett hitünket újítsuk meg! Önvizsgálattal, egyéni és közös imákkal! Őbenne táguló, pulzáló végtelen létpiramisok sokdimenziós világmindenség milliárdjaiban ismerjük fel az Ő csodálatos értelmét, lenyűgöző szeretetét, létmegtartó kegyelmének begöngyölítő jelenlétét. A gyógyító szeretet-sugárzásban emberiség-rangosító, sorsemelő összefüggésláncolatok kitartó betűzgetésével. Végtelen tágasságban felfele nyitott, lefele csúcsukra állított létpiramis valóságok fellege vesz körül minden szívet. Fenn roppant energiák nyitott, de Isten-törvényeknek engedelmeskedő multiverzumok, egy fokozattal lejjebb a mi univerzumunk mások teremtéstartó ölelésében. Aztán szűkülő célpontosítással planétánk kék ragyogása, fáradhatatlan körmozgása következik. Majd még szűkülőbb létszintként Európánk és hazánk. Benne városaink, falvaink történelmi rajzolatukkal, nekünk regélő szépség- és szörnyeteg-történeteikkel. A kihegyezett csúcshoz közeledve családunk, házunk, egyházunk rajzolata jön. Végül a fordított piramis csúcsán Te és én. Mi. Magyarok. Név szerint, mert Ő néven szólított, elhívott, kimondta: „Enyém vagy” (Ézs 43,1). A létdimenziók milliárdjainak Ura a te személyes Megváltód, Urad, Gyógyítód, Tanácsolód. Micsoda láthatatlan, de hittel mégis meglátható terápikus Isten-lét, Isten-rend, Isten-jelenlét tárul fel így!

Minden vasárnap ezt a csodaragyogást, áradó létenergiát állítja középpontjába minden egyház saját doxologikus, magasztaló liturgiája, miséje, istentisztelete. Jézus Krisztusban, Akiben az Atya létdimenziók létrehozásával kegyelmét, szeretetét pólyálta be, földünkre küldve Őt - érted, értünk, értem. Ahogyan a mi, magyar közös zenei kincsestárunk arisztokrata zsenije, a galántai herceg Mennyei harmónia c. művének 55 kantátájában, a lenyűgöző létpiramis hangjegyes talpra állításával, a hódolat csúcsaira hangszerelve írta: Mily csodálatos dolgok ezek! Szövegét olvasva, zenéjét hallgatva, vagy felpillantva a csillagos égre és fellapozva a Szentírást, ezt visszhangozhatja zaklatott, nyugalmat kereső szívünk:

Bizony, csodálatos, lenyűgöző, felséges dolgok ezek. Kóstoljon bele a teremtő ragyogásba a Te lelked is – vasárnap és hétköznap, minden órás, saját magadat gyógyító csodálkozással.

„Aki elveszíti az Isten-dimenziót, az transzcendencia-árulást követ el. Önként dezertál a boldogító, üdvözítő, teljesebb létezésből, a meghittségből, Isten bensőséges öleléséből. Ez pedig létmarginalizálás, útszéliség. Szándékos és önkéntes kiszorítása önmagunknak az Istenben felkínált teljesebb, gyógyító létezésből” (R. Safranski).

Valóban ezt akarnád, akarnánk?

Részlet az Eszterházy-műből Debreceni Ref. Kollégiumi Kántus előadásában, vezényel Berkesi Sándor: https://youtu.be/xiif1wKLAbY