Imatitkok tárházai, kővárai --- Hálaimák az imákért – könyörgés az imaárvákért

 

A facebook standard kérdése ez: mi jár a fejedben?

Most ide írom, nekem mi jár a fejemben.

Az, hogy mi lenne egyházunkkal, hazánkkal, keresztyénségünkkel, személyesen Veled, velem, ha...

*ha az jellemezné a kárpát-medencei, hazai keresztyénséget, amit egyre gyakrabban tapasztalhatunk facebookon és más felületeken, hogy a keresztyénség mélyebb, igazi kérdései egyre kevesebb embert érdekelnek? (Mert ebben a témakörben nem a mocskolásé, a félig igaz-félig hamis híreké, szenzációké, blackstory-ké a sztori!);

*ha az lenne a döbbenetes valóság, csak annyi és semmi más és semmi több, minthogy csak vasárnapi keresztyénség jellemezné a maradék magyar keresztyénséget, a hazánkban magát Krisztus-követőnek valló alig 3,5 millió honfitársunkat? (Akik nem vágynának mélyebb Isten-, és önismeretre, mint amit a negédes, kegyeskedő megnyilatkozások, gyermeteg internetes képek, énekecskék, facebook bejegyzések sugallnak!);

* ha az lenne a döbbenetes valóság, hogy imáink csak formális imaszöveg felmondások lennének, és alig akadnának, akik hitből fogalmaznák meg egyéni, templomi, csoportos, korporatív-testületi imáikat (hányan vannak, akik több testvéremmel együtt legalább napi fél órát tudnak eltölteni aktív könyörgésben nem magukért? Akikről elmondható, hogy valóban lelki életet élő keresztyének, akiknek van imalistájuk azokról, akikért imádkozni kell, mert nekik se idejük, se lelki igényük nincs erre az élethajsza közben? Ki imádkozik az imaárvákért, akik még nem jutottak el az imaszükségletig, hiszen igaz: nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, ami Isten ajkáról elhangzik a Bibliában, vagy akikért senki sem imádkozik? Ismerek olyanokat, akik 70-80 kérést jegyeznek imalistájukra és naponta, reggeli, esti elosztásban imacsendben (f)elsóhajtják ezeket Istenhez! És Te?)

*ha az lenne a döbbenetes valóság,hogy a mindennek rendelt ideje van, vagy a kegyelmi kairosz-idő most van alapigazságával, visszahozhatatlan isteni kínálatával mit sem törődve, rohannánk a lejtőn a semmi felé? (Akik nem ismerik az "Állj meg egy pillanatra!" klasszikus életelvét, és Istent- embert félretolva, s önmagukat is lassan vagy gyorsan eltékozolva élnek, önveszejtő mozgásviharban? Tudunk-e rendszeres lelki terápiával, nem csak fitness gyakorlatokba merülve, öngyógyítók, társgyógyítók, embergyógyítók, környezetgyógyítók lenni abszolút önkéntesen, TB kártya nélkül, és drága magánklinikai terápiákat megelőzően?!)...

Ezért:

Imatitkok tárházai, kővárai

Hálaimák az imákért – könyörgés az imaárvákért

Dr. Békefy Lajos 2025.03.02.

Megosztás a Facebook-on

Az idők Urának, tervezőjének és kimérőjének végtelen tapintata, gyengéd és szelíd nevelése ragyogja át azt a fenséges, gyógyító rendet, az egyházi év üdvtörténeti zarándokútját, aminek jóvoltából ezen a vasárnapon elérkezünk Estomihi Úr napjához. A böjti időszakot felvezető, vasárnapokkal tagolt idő mai vasárnapunkat – miként mindegyiket – Igék csillagfényei ragyogják be, akár beborul fölöttünk az ég, akár távlatosan tiszta.

Estomihi a Biblia latin nyelvű fordításából vett szó: Estomihi = légy velem jelentéssel, utalva a 31. Zsoltár imarészletére: „Fordítsd felém füledet, siess, ments meg engem! Légy erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam!” (Zsolt 31,3).

Isten népének ebben az imájában a remény közösségi és egyéni megtartó ereje fejeződik ki,

hiszen az imában kitárulkozó, szorult helyzetben lévő imádkozó egyrészt azt kéri, hogy Isten fordítsa hozzá fülét, mint akinek titkokat súg fülébe imája. Másrészt abban a reményben oszt meg Istennel imatitkokat, élettitkokat, hogy szavai nem maradnak pusztába kiáltott szavak, hanem Isten felfogja, befogadja, megérti azokat, és erős sziklaként, erős várként veszi körül oltalmazást remélő népét, gyermekeit.

Az elmúlt évezredek eme jellemszilárdító, reménységadó imáját mondók a Krisztus előtti 10. századtól fogva, legalább 3000 éven át szájról-szájra adva, leírva és felolvasva, ma közel 2700 nyelven idézhetik ezeket az Igéket.

Az idők bárkáján bizonyára sok milliárdnyi lélek, napjainkban 2,7 milliárdnyi keresztyén és izraelita szívében, ajkán, egyéni és közimákban mondják ezeket a drága csillagfényes-lélekfényes Igéket. És el sem tudjuk gondolni, mennyi imatitok tapad hozzá, ömlik át az Ige hajszálcsövein az örökkévaló Isten és Megváltó Urunk színe elé!

Történelmi áradású Igék ezek is. Rajtuk milliárdnyi szenvedő ember, bűnök, emberi gazságok és bosszúk, igazságtalanságok mély vermében vergődők szabadítást remélő könyörgése zúgó folyamként ömlik felfelé.

Az anyagi világ, a farkasfogvetemény emberiség/jaj nincs remény (Vörösmarty) okozta egyéni és közösségi véres-könnyes szakadékaiból. A modern, digitális kor ezernyi szemfényvesztésének szorongattatásaiból. Betegségek, hatalmi kegyetlenkedések megalázottjainak lelkéből. Haldoklók felfele, Isten elé térdelő lelkének örökélet fohászaiból. És hány titok! Rövidebb-hosszabb életpályák közben a szív legmélyebb rejtekeibe bújtatott egyéni, családi, közösségi, kapcsolati, boldogság és csalódás titkok, a szellemileg, lelkileg, anyagilag kifosztottak és megalázottak bírósági ítéletekben soha ki nem engesztelt, jóvá nem tett sérelemtitkai, amelyeket csak Isten ismerhet egyedül.

Micsoda munkája van Istennek, ehhez valóban Szent Háromság kell, hogy az egyetemes estomihi kiáltásban, a meghallgatást remélő fohászkodásokban az embermilliók panaszait, az örök és láthatatlan siratófalak titkait meghallhassa, érzékeltetve a feljajduló lelkeket. Hogy Ő megmentésükre, erős kősziklaként vegye körül őket. Végtelen titokáradások – végtelen isteni Szentháromság meghallgatások. Mi lenne enélkül velünk?!

De a végtelen jóságú Isten és Lelke, s az éjjel-nappal érettünk dolgozó angyalseregek, erős lelkek planetáris közszolgálata, az egyházak és hívők közbejáró könyörgése nélkül puszta illúzió lenne estomihi ígérete.

Mert első és végső segély-tette a Szentháromság Istennek az, hogy velünk marad, létezésünk, sorsunk kősziklája, kővára Ő – Akire építhetjük életünket és rábízhatjuk imáinkban védelmünket.

Hálaimák az imákért

Ha már estomihi vasárnapja és hitbeli szemlélete kezd a sajátunkká válni, s átéltük már Isten létét jelenlétének bőr-, és lélekérintő valóságában, azt, hogy nem csak füleibe vette kéréseinket, de az Ő időmértéke és időzítése szerint válaszolt is kéréseinkre, amelyeket Ő tart fontosnak megvalósulni, akkor fel kell tennünk a kérdést: hányszor mondtunk mindezért hálaimát?

Az Isten-beszélgetések ugyanis nem egyirányú utcácskák. Nem vagyunk még az istenlét valóságában, ha csak kérni tudunk. Az imateljesülésekért hány hálaimát mondtunk már el, egyénileg, családilag, házastársi közösségben, gyülekezetben, egyházakban?

Példaként: lassan vagy gyorsan, immáron két hete szólnak az egyéni, papi, közösségi, argentínai, itáliai és magyar-honi, katolikus és más felekezetű imák Ferenc pápáért. Hányszor köszönjük meg a javulás, a jobblét hajszálfinom jeleit?

Vagy: éppen tíz éve jelent meg a hazai könyvpiacon a csodálatos egyiptomi imádkozó nőtestvér (akit itthon tévesen szerzetesnővérnek írnak le), Maggie Gobran, 100 ezer árva, félárva gyermek mamájának csodatörténete. A róla szóló könyvet nagy lelki örömmel és hálával fordítottam, levélben felkerestem a kairói szeméttelepek közel 10 ezer keresztyén guberálójának védőangyalát, aki odahagyta a főváros amerikai egyetemének informatikai professzori állását és egész családjával a kisemmizettek mellé állt, Mamájuk lett.

Szent István Gyermek Alapítványával világraszóló életmentést végez. Őt is az estomihi gondolatköre állította meg és állította át egyetemi katedráról a mokattani szeméttelep semmibe vett család-, és gyermekserege mellé. Kérdéseimre megküldött interjúválaszai között ez is olvasható: „Imádkozó kopt keresztyén ősök leánya vagyok, az imádságok leánya”.

Az első meleg falatok mellé a csodálkozó gyermekeknek átadta a 2. századtól hangzó fenséges csendimákat, kopt sivatagi remeték imakincseit, fohászgyöngyeit – keresztyén és muszlim gyermekeknek egyaránt. (Kilenc éve, az életművet bemutató könyv hazai megjelenése után részletesen szóltam egy interjúban róla Istennel a szeméttelepen, avagy szeretetmű a nyomortelepen címmel.

Ezt a könyvet korunk elképesztő gyermeknyomoráról és az ima, a keresztyén hit kultúrák, világvallások közötti életmentő szolgálatáról minden magyar iskolában ajánlott olvasmányként tenném elérhetővé.

(A google keresőben dr. Békefy Lajos neve alatt további imagyűjtemények, kisfilm érhető el Maggie Gobranról, akit már 14 éve amerikai szenátorok Nobel Béke-díjra ajánlottak. Talán az új amerikai kormány támogatásával, a Hungary Helps javaslatával, eljuthat ez is a megvalósulásig – imádkozzunk érte!).

Szóval: hálaimák a meghallgatott imákért. Ott Kairóban, az iszlám tengerben, a 13 milliós ősi keresztyén közösség, a koptok hívő Maggie angyala hétközi munkatársi lelki napján, szerdán a meghallgatott imákért mondanak hálaimákat! Több ezer fős munkatársi csapata tagjai az imaárvákért is könyörögnek: azokért, akikért mások nem imádkoznak, vagy akik még nem tudnak sem szájjal, sem szívvel imádkozni.

Meghallgatott imákért, imádkozni nem tudó imaárvákért álljon itt a 295. évében járó protestáns imakalauz, a Losungestomihi vasárnapi könyörgése:

„Sötétek, borongósak napjaink, Uram, s alig látok fényt. Kérlek, vedd füledbe könyörgésem, légy közel hozzám is, ne hagyj el! Növeld meg bennünk a reményt: hogy az élet akaratod szerint újra tágas térré formálódjék. A gyötrő kereszt, Jézus fából ácsolt keresztje pedig mindnyájunkban hadd növekedjék életfává. Ámen.”

Lásd még: YouTube:  dr. Békefy Lajos – Kereszténységünk interkulturális kommunikálása az iszlám világban.

Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma