JÚNIUS 4: JÓBAN, ROSSZBAN ÖSSZETARTOZUNK + KÖLCSÖNÖS ÉS SZEMÉLYES TISZTELETADÁS FELVIDÉK ÉS ANYAORSZÁG KÖZÖTT

 

Roma, Anno del Signore 2025, lunedì 04 giugno 2025

Róma katolikus napi lelki üzenete:

 Sia benedetto Dio che dá forza e vigore al suo popolo  - Áldott legyen az Isten, 

aki erőt és vitalitást ad népének! (Pensieri 2025)

Protestáns napi lelki üzenet:

Du bist mein Vater, mein Gott und der Hort meines Heils (Zsolt 89,27) - 

Atyám vagy, én Istenem, szabadító kősziklám! (Losung)

Ima: "Mindnyájan asztalodnál megállnak, mind a Te vendéged: fű és virág, madarak és halak, 

az erdő vadjai, juhok és kosok. Mi is, gyermekeid, Uram, asztalodnál állunk, s 

bizalommal tekintünk jóságos kezedre. Uram, a Te nagy nevedért, ne vond meg tőlünk áldásodat" 

(Johann Amos Comenius, Losung) 

IMÁDKOZZUNK ÉS ADAKOZZUNK A SZÉKELYFÖLDI  

ÁRVÍZKÁROSULTAK MEGSEGÍTÉSÉÉRT!

Bankszámlaszám: 10702019-85008898-51100005

Számlatulajdonos: Magyar Református Szeretetszolgálat Alapítvány

Számlavezető bank neve: CIB Bank

A közleményben kérjük feltüntetni: Erdélyi árvíz

IBAN: HU67 1070 2019 8500 8898 5110 0005

SWIFT-kód: CIBHHUHB

A kövek fognak kiáltani Parajdért?

Jóban, rosszban összetartozunk!

Dr. Békefy Lajos 2025.06.04.

Megosztás a Facebook-on

Erre senki sem számított. Parajd messzeföldön híres sóbányája, a föld kincsének sokakat eltartó hatalmas sókészlete, egészség helyreállító páratlan barlanglevegője hirtelen megbicsaklott. A lezúduló pataktenger vize sárral, folyékony lavinával töltötte meg pillanatok alatt a tátongó bányajáratokat, termeket. A butikok, árusok boltocskái lehúzott rolóval várják az újra beköszönő szebb napokat. Hogy mikor jönnek el ezek? Ember meg nem mondhatja.

De addig is ki kell bírni. Otthonaikból átmeneti szállásokra kitelepítettként, kenyérforrásukat kezükből kiejtett kárvallottakként. És állandó belső bizonytalansággal: miből fognak majd megélni, milyen belső rontást végzett a víz, s mi jön még?

Katasztrófa-lelkiállapot – de nem vagytok egyedül!

Hogyan lehet átvészelni lelkileg is mindezt? És mi mit tudunk tenni a gyorssegélyeken innen és túl? Ha valamikor, akkor a Nemzeti Összefogásnak most aztán súlya, kőkemény tartalma lett. Hivatalosaknak és nem hivatalosaknak. Egyházaknak és szervezeteknek, önkéntes magyaroknak. És románoknak, ortodoxoknak, merthogy keresztyének. Sok honfitársammal együtt én is adakozom, folyamatosan, lelkiismereti kötelességből, együttérzésből, imáinkat tettekre váltó adománnyal.

De mindez nem elég. Amit a nyugdíjból odaszánható pénzecske mellé még odatehetek: az ima. Az az ima, amiről eleink, őseink, lelki hőseink, bibliai példaképeink tudták, hitték, hogy nem hiábavaló, ezért tették is. Ma sincs más, különb, drágább és méltóbb lehetőségünk, mint az Úr Jézustól hallott biztatás követése:

„Mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok” (Máté 21,22).

Hogy mennyire tudnak parajdi testvéreink, a megpróbáltak és megszomorítottak imádkozni, leroskadt állapotban legalább lélekben feltekinteni a minden kegyelem forrására, nem tudom. Azt viszont igen, s legutóbbi temesvári ottlétem során Tőkés László templomának úrasztala előtt adta a Lélek a revelatív igazságot: prima et ultima ratio – oratio – első és végső észszerű tettünk, mert cselekvés ez is: az imádság. Ez a legerősebb üzenet ma Parajdnak is.

Első és végső észszerű tettünk az imádság – éljünk vele!

Imádság az újrakezdésért, a lelki és fizikai, anyagi károkból történő talpra állásért. Reménységgel és kitartóan. Imádság azokkal, akik még tudnak Parajdon, s a Nemzeti Összetartozás Napján Kárpát-haza-szerte a templomokban vagy lelkükben felfohászkodni. Azokkal együtt imádkozni, akik a hivatalosan meghirdetett alkalmakon teszik ezt, meg azokkal, akik kéretlenül is. Akik Isten Szentlelke érintésére fohászkodnak fel megtartásért, kárpótlásért, jövőért, életért.

Imádkozunk azokért, akik még vagy már nem tudnak imádkozni, csak a döbbenet némaságával szorítják össze ajkukat, meg azokért, akik még nem tanultak meg imádkozni. Isten színe elé ölelve imáink szavaival a Nemzeti Összetartozás Napján és utána is testvéreinket.

Nem csak hittestvéreinket, hanem minden magyar embert: időset és munkaerőset, gyermekecskéket és édesanyákat, nagyszülőket, akiknek a szeme előtt egy egész élet szorgos munkájának emlékképei peregnek le újra és újra, s a féltés, a félelem könnyei lelkükben, s szemükből ki is csordul.

Nemzeti imaalkalom – magyar imatársakkal világszerte

Imádkozom én is együtt imatársammal, meg magamban lelki imazsámolyomra roskadva. Nem csak azért, mert lelkipásztor vagyok, s a pásztorkodásból nem lehet nyugdíjba vonulni. S nem csak azért, mert a Magyar Presbiteri Szövetség 2017-ben tiszteletbeli presbiterré fogadott. Nem csak „hivatalból”, hanem választottként, Isten Szent Lelke elhívottjaként, drága református magyar népünk evangéliumi szolgájaként.

Imádkozom, hogy a Nemzeti Összetartozás Napja legyen a nemzeti imádság napja, a lelki talpra állítás nagy napja, amikor sok százezer hívő, keresztyén testvérem kinyújtja Isten felé imádkozó kezét szerte a Kárpát-hazában, s a nagyvilágban.

Majd a felfele nyújtott imakezeket második szívütemre odanyújtják a megpróbáltak felé. Akár adományokat vivő mozdulattal, akár legfontosabb szükségleti és élelmezési javakat átadó kézzel, akár a síró arcokat megsimogató testvérkézzel. A szó legmélyebb értelmében baj-társi testvérkézzel. Isten áldja meg a kinyújtott, kitárt kezeket!

Isten Szentlelke mint annyiszor, most is érzékelhetően megjelentette magát nekem is. Igét küldött és üzenetet. Jézusunk szavát hozta és adta: „Mondom nektek, ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani” (Lukács 19,40). A virágvasárnapon bevonuló Úr Jézus szavai ezek. Azokhoz, akik el akarták hallgattatni a Jézusra várók kiáltásait.

Nemzeti Összetartozás Napja, hónapja, évei: imával és tettekkel

Ne engedjük, hogy imáinkat lekicsinyelve, bárki is elhallgattassa Parajdért, székelyekért, magyarokért, kárvallottakért, megszédített sorsokért égre küldött imáinkat. Soha ne feledjük: első és végső lehetőségünk az ima. Jézus nem véletlenül adta ezt a szelíd fegyvert a kezünkbe. Ne engedjük, hogy Parajdon vagy másutt, már csak a kövek kiáltsanak az ott élőkért.
Próbatételes, nehéz történelmi időkben Ézsaiás próféta így fogalmazott:

„Jajgass kapu, kiálts város!… Mit? Azt, hogy az Úr vetett a Sionnak alapot, és oda menekülnek népe szegényei!” (Ézsaiás 14,31-32).

Bajban is Vigasztalóként van közöttünk Istenünk. Alapot vetett Sionnak, oda menekülnek szegényei – évezredek óta ez az igaz beszéd. Ma is, itt is, mindenütt. Hegyek-halmok megrendülhetnek, de Istenünk beszéde, jelenléte Igéjében, Szent Lelke erejében – soha. Ő nincs messze Parajdtól, nincs messze népünktől, csak emeljük fel Őhozzá reménykedő imáinkat és nyújtsuk ki egymás felé segítő kezünket. Ezen a kétirányú mozdulaton, nemzeti szívritmuson meg fog nyugodni az Úr áldása. Amiként bízó szívvel 500 éve református népünk zsoltározva énekli:

„Minden ínségben vagyok bátor szívvel, Mert szent beszéded bizony engemet Megújít és megtartja életemet” (119. Zsoltár).

Istenhez emelkedő, imára kulcsolt kezek sokasága, egymás felé kinyújtott segítő kezek sokasága legyen a Nemzeti Összetartozás Napjának nemzeti közkincse, a magyar jövő tartós aranytartaléka!
(E napnak nemzeti, sorstörténeti, bibliai értelméről és jelentőségéről szól ez az írás: Szétszaggatott ország – megőrző haza – csendes lamentáció a nemzeti összetartozás napjára)

Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma

Dr. Békefy Lajos rovata

 

EZ IS JÚNIUS 4.: ITT AZ IDEJE,

HOGY LEGALÁBB EZT LEÍRJAM

 

Tisztelő levélváltás dr. Erdélyi Géza ny. felvidéki református

 püspök és

dr. Békefy Lajos ny. református teológus, spirituális publicista

 között

 



Főtiszteletű Püspök Úr!

Kedves Géza Bátyám!

 

Megtisztelő, most is nagyon jól esik, mint mindenkor, hogy értő, értékelő email leveled a lehető legjobbkor köszönt be hozzám. Te vagy az egyetlen olyan református magyar Püspök, aki Prága szellemi aranyát és auráját, Gömör Tompa Mihályos református prédikátor költői hamvadhatatlanságát, kultúráját, Felvidék nemes magyar ároni hagyományait magas intellektuális szinten harmonizálod személyiségedben. Így magyar protestáns világunk lelki kincseit, lelki habitusát  páratlanul képes vagy prezentálni és reprezentálni. Amióta csak ismerlek, ez a benned működő  kultúr-szintézis nagy tiszteletet és Isten iránti hálát ébreszt bennem. Mindez hatalmas önfegyelemmel és alázattal párosul személyiségedben. Az külön csodája Istennek, hogy Lelke által  egyedi intellektuális mecénássá is formált az esztendők  során, amit az elmúlt évtizedekben folyton felismertem Benned. Prágai építészettörténeti, kultúr-földrajzi többlet diplomád a lelkészi diploma után ezzel is indokolható, miként doktori értekezésed, és a betleri Andrássy kastély nagy értékű könyvtárának a megmentése, amit éveken át végeztél nagy szakértelemmel, kitartással.

Amint jól észrevetted és írod, én is valóban mindent Isten dicsőségére teszek, s próbálom 77 évem ellenére Őt ifjú szívvel, kreatív szellemmel, innovatív ötletekkel és fordulatokkal szolgálni. Innen a mérhetetlen érdeklődésem, a nyitottság, hogy szellemi-lelki mérlegemmel sok  korunkbeli új szellemi jelenséget megismerjek, örökkévaló bibliai mérlegre tegyek, s ami méltó arra, azt az olvasók elé vigyem Logos-kritikával. Van, akik ezt elfogadják, van, akik nem.

Amit sokan nem értenek, és oda sem figyelnek erre, teszem mindezt szinte szent megszállottsággal, mégis nagy józansággal, az az, hogy Istenből, tudományból, alkotó fantáziából, és az isteni megbízásból nem lehet ki öregedni. Legfeljebb kihalni vagy "halmazállapotot változtatni" majd ama napon...

A nemzedékek közötti egyre szakadozóbb és szakadtabb viszony hovatovább már nemzetkárosító, egyházkárosító szellemi pazarlással jár. Nagy deficitnek és már pótolhatatlan mulasztásnak tartom, hogy mindazt a kiérlelt tudást, életbölcsességet, hittapasztalatot, amivel Urunk felruházott Téged, engem, többünket, akik még élünk és alkotunk, az utánunk jövők nem nagyon igénylik. Legtöbbször egyáltalán nem. Mintha nem is léteznénk már. Ennek szociológiai, egyház-szociológiai, politikai, humán ergonómiai, vezetéstudományi, lelkigondozói, pályalélektani  okaira, összefüggéseire most nem térek ki. A probléma ennél sokkal súlyosabb. Teológiai, kulturális, generációközi szakadékok alakultak ki. (Ezt is meg kell mondani: más, külhoni társadalmakban idáig a helyzet azért nem fajulhat, mert időben és kellő odafigyeléssel feltárják, megvitatják, kezelik ezeket!). Nálunk még rá is játszanak, tudatosan, olykor epével, gonoszkodva, odáig fajulva, fajítva, megosztva, hogy hatására igen sokan makacs előítéletek vastag üvegfala mögé húzódnak, mert ez így éri meg nekik.

Látjuk még egymást a vastag üvegfalakon át, de már nem halljuk, nem értjük a másikat. Ez az egyházban nagyon fájó, bűnbánatra, önvizsgálatra, sürgős párbeszéd-felvételre kellene vezessen...

DE: Isten e helyzet ellenére is ad nekünk és másoknak is  megbízást az Ő szőlőjében, mert a Gazda gazda-mivoltját senki el nem orozhatja Tőle. S tudjuk, az Ő gondolatai nem emberi gondolatok, minőségükben, minősítő erejükben ég és föld a differencia a mienkétől!

Nekem is szakadatlanul írnom kellett, ez az Ő parancsa volt. Az írásban pedig az Ő vigasztalása, kárpótlása rejtőzött!  Az írás így lett a szószékem, a katedrám, az isten-tapasztalatok szakrális élmény miliője. Erős vár, verbális erődítmény, égi-földi mikroszkóp. A világszerte alkotók nagy és jó társaságának pár körébe avatott be a Lélek már igencsak jó ideje. Olyan szellemvilágba, ahol pneumatikus szinkronitás, alkotói eszmecsere zajlik, nem hierarchikus némaság, ahol egyirányú kényszerek és kényszerítések szóhoz sem juthatnak. Csak egymást becsülő fraternalitás, ennek inspiráló, szabad párbeszéde, hogy az otthonosság tudatot ne lehessen kérdésessé tenni. Ahol még a tévedéseket is helyre lehet tenni, s együtt menni tovább.  Ez mindent pótol, de ezt semmi nem pótolja. Immáron 4600 fölötti írásaim, esszéim, spirituális tartalmaim száma, s ezek ennek a pneumatikus, határtalan világhálónak, dimenziónak köszönhetően ott vannak nagyon sok helyen. Sarkalatos pontokat említek csak: Genfben és Heidelbergben, Sanghaiban és Vatikánban, a Széchenyi Könyvtárban és a Német Állami Levéltárban... 42 könyvem mellé, amelyek hála az Úrnak klasszikus könyvtárakban találtak menedéket, egyre felsokasodnak az elektronikus könyvespolc kötetei is.

Hatalmas lelki exodus, öröm és hálás megelégedés - ahogyan írod is, Püspök Úr -  megélni, hogy sok ezer oldalnyi spirituális alkotás nem kell elvesszen íróasztalunk fiókjában, hanem azzá lehet, amivé a Pneumatikus Irányító, minden igazságra elvezető Lélek szánta: ébresztő eszme szikrává, megosztott, szétosztott inspirációvá, publikus értékké, spirituális javára azoknak, akik elfogadják, igénylik. Ebben a szellemizzító processzusban jól látod, kedves Püspök Úr,  ott vannak elektromos könyvespolcom kötetei, füzetei idén tavasz óta. Emlékszem, évtizedekkel ezelőtt dr. Tóth Károly Püspök behívatott hivatalába, s közölte: kinevezlek a Teológiára docensnek, tanárnak, az 1979 óta a Doktorok Kollégiumában nyújtott tíz éves teljesítményed alapján. Akkorra már jó néhány tanulmányom, igemagyarázat sorozataim jelentek meg a Teológiai Szemlében, Református Egyházban, Confessióban.  Szabadkozásomra a Püspök így válaszolt: docendo discimus, barátom! Ebből 55 éven át a discimus valósult meg leginkább - a tanulás közvetlen tanítás helyett. Már így fogok meghalni, örök diákként Isten Szent Akadémiájában. Mivel pedig nem magunknak élünk, tanulunk, s halunk, s bár tanítani nem volt alkalmam egyetemen, kaptam sok más katedrát, legfőképpen az írás felelősségét és publikus tereket.

Ezek elektromos könyveimnek, elektromos magánkönyvtáram létrehozásának a rövid indoklása.

Köszönöm, hogy elmondhattam Neked Felvidék beleérző szellemű ex-Püspökének. Abban is bizonyára megegyezik látásunk, hogy Urunk mindig ad mellénk, egy-egy útszakaszra méltó útitársakat szűkebb családunkon túl is. Így vagyok én is hálás olyan
kollégákért, lelkészekért, presbiterekért, hívő testvérekért, újságírókért, rádiósokért, tudósokért, tág szívű, nem dogmatikus politikusokért, hazai és külhoni, messze földön ismert hittudósokért, filozófusokért, esztétákért, más felekezetek és vallások kiművelt emberfőiért, akik a mai napig segítenek szellemi létükkel, lényükkel földi szerzői, alkotói utamon. Ők Veled együtt a teremtő Szentlélek pneumatikus
létformájában igazi ajándékok számomra - emberséges emberek.

Az Úr tegye napjaimat számodra, másoknak is ajándékká! Kálvin leveleinek gyakori záró mondatával:

Az Úr Veled Isten egyházának áldott embere!

Testvérszívvel, imaáldásokkal

 

Dr. Békefy Lajos Ph. D.  

cum gaudio Spiritus Sancti

(1Thessz 1,6)

 

 

Kedves Lajos!

 

Nem az illendőség kényszeríti ki belőlem a gratulációt, hanem az őszinte elismerése annak a zseniális ötletnek, hogy önzetlenül, elsőként létrehoztad a Magyar Református Virtuális Magánkönyvtárt, aminek nincs számodra semmi anyagi haszna, mert ingyen közreadtad. Ismereteim szerint Közép-Európában ez teljesen egyedülálló jelenség. Ami viszont ennél is fontosabb, az a mások — sokak --- tudásgyarapítása,  szellemi gazdagítása, és az olvasók hitének erősítése.  Döntésed, bizonyosan Krisztusnak tetsző, jelentős ökumenikus szolgálat, amely közelebb hozza egymáshoz a bibliás meggyőződéshez a nem keresztyén gyakorlatot, életszemléletet is.. Bizonyos vagyok afelől, hogy Téged is elégedetté és boldoggá tesz ez a teljességgel újszerű, nagyszerű szolgálat.

Áldjon, és tartson meg az Úr sokáig!

 

Szolgatársi szívvel üdvözöl:

Erdélyi Géza

 

Az email váltás 2025. jún. 03-án valósult meg, Rimaszombat és Róma/Vatikán között, ahol dr. Békefy Lajos jelenleg tartózkodik. A levélváltás apropója az a cikk, ami a Felvidék.ma online újságban jelent meg interjú formában, ezen a címen:

Hitélet

Megnyílt az első magyar református virtuális magánkönyvtár

Lelkes Karolina  2025.05.23.

Soli Deo Gloria – egyedül Istené a dicsőség néven megnyílt és házhoz, egyházhoz, olvasóhoz megy a világhálón keresztül egyetlen kattintással az első magyar református virtuális magánkönyvtár, amelynek mindenki …

A cikk elérhetősége:

https://felvidek.ma/2025/05/23/megnyilt-az-elso-magyar-reformatus-virtualis-magankonyvtar/

Az elektronikus magánykönyvtár elérhetősége 8 bárki által lapozható kötettel ezen a címen:

https://anyflip.com/bookcase/pehbg/