Testvéri levelecske Budaörsre református Szolgatársaimhoz
Nagytiszteletű
CZAKÓ ZOLTÁN
lelkipásztor úrnak
Tiszteletes
FEKE VIKTÓRIA
beosztott lelkésznőnek
Kedves Szolgatársaim az Úr Jézus Krisztusban!
Köszönöm az Úrnak, hogy a mögöttünk hagyott héten lehetőséget adott két alkalommal is, és részt vehettem az evangélizáción, amit Lélek szerinti Testvérem, Prof. Dr. Balla Péter egyetemi tanár tartott. Kedves Testvérünk Édesapjával, Balla Tiborral, a Presbiteri Szövetséget újraindító hívő Presbiterrel közel 30 éven át voltam lelki és munkakapcsolatban, hiszen a Szövetség lapjának, a Presbiternek újraindítására ő és Dr. Hegedűs Loránt püspök úr kért fel, s lehettem 32 éven át felelős szerkesztője, spirituális szerzője. Számos presbiteri konfertencia előadója, felejthetetlen lelki találkozások megajándékozottja.
Amint azt Szolgatársaimnak szóban jeleztem, szeretnénk lelkipásztor feleségemmel, dr. Békefy-Röhrig Klaudiával együtt felvételünket kérni a gyülekezeti névjegyzékbe, aminek adminisztrációs részére, s ami sokkal fontosabb: egy (s majd több) lelki beszélgetésre már csak hazatérésem után, dec. 4-ét követően kerülhet sor. Dórika leányomat itthon műtötték, Őt kísérem vissza Torinóba. Ez az oka annak, hogy holnap, vasárnap nem tudok az istentiszteleten részt venni, mivel még kötözésre vissza kell vinni Őt a klinikára.
A holnapi Szolgálattevőkre imádságban gondolok, miként a gyülekezetre is, amelyből már néhány Testvért korábbról ismerek.
Urunk Szentlelke elevenítse meg az Ő Igéjét igehirdetők és igehallgatók szívében, s legyen az egyházi év utolsó vasárnapja, a régi protestáns egyházi naptár és a Losung szerinti örökkévalóság vasárnapja áldássá sokak életében.
Imaáldásokkal, s bemutatkozásképpen három, nemrég publikált cikkemmel vagyok gondolatban, lélekben jelen a testvéri közösségben,
Istenképűségünket senki és semmi el nem veheti
Vakfoltmentesítő, sorsrendező szent titkok
A vakfoltnak van orvosi és általános olvasata. A hit világában is. Olyan hiányterületet jelölünk e szóval a személyiségben, a tudásban vagy a gondolkodásban, ami még nincs feltárva vagy megmagyarázva. A keresztyén szótárban valamilyen fogalomnak, Isten-, emberközi kapcsolatnak a feltáratlanságát, hiányait jelöljük e szóval.
Sok évszázada tud a keresztyén teológia arról, hogy az istenismeretnek és az önismeretnek is vannak vakfoltjai. Egyesek ezt istensejtelemnek, istenderengésnek nevezik. Hiszen mi még nem a látás, hanem a hit fázisában élünk a földön, így részünk az istenismeret, a hit is, mely ahhoz bőségesen elég, hogy a vakfoltok homályából kiléphessünk a világosságra. Ez az átlépés az istenhomályból a hit napvilágára legszebb és legdrágább élményeink, léttapasztalásaink kristálygyöngye.
Alig tagadható, hogy emberi létünk, személyes sorsunk is nálunk erősebb, hatalmasabb erőterek vonzásában-taszításában mozog. Augustinus egyházatya híres, közel 2000 éves kategóriája szerint az Isten városa és a Sátán városa küzdelmei között valósul meg az emberlét.
A reformátorok az istenképűség kontra sátánképűség kategóriájával jelölték ezt, az imago Dei és az imago Diaboli harcával. A 20-21. század a hitvalló és a hittagadó emberi küzdelmek tapasztalataival szól erről. Lépj ki a fényre lelki értelemben! – ez is lehet szürke novemberünk, rövidülő napokat hozó adventünk hívószava. Lépjünk ki a fényre, minél többet felfedezve az emberi istenképűség csodájából, a vakfoltok felszámolásáért.
Létminőséget befolyásoló titkokról lutheri humorral
Évmilliókkal, ezredévekkel ezelőtt elhangzott a kardinális, létminőséget meghatározó Ige: „Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá... megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket" (1Móz 1,26-27).
Mi az emberi istenképűség lényege? Ezzel a titokkal magam is kivált a reformátoroknál szembesültem. Ők gyönyörűen világos, tiszta fogalmakkal kommunikáltak 16–18. századi szent tudományos műveikben. Ezt a csodafejtő teológiai bölcseletet kristálytiszta latin fogalmakkal írták le. Évtizedekkel ezelőtt másfél éven át próbáltam előadásaimon a révkomáromi Selye János Egyetem Kálvin János Hittudományi Fakultásán felhívni erre a hallgatók figyelmét.
A humort és a gondolatok szépségét bőven árasztó Luther fogalmazása megragadó: „Isten képmása, aminek hasonlatosságára Ádámot megteremtette, a legdicsőségesebb és legnemesebb dolog a világon, hiszen a bűnnek egyetlen kiütése sem mutatkozott Ádám értelmén és akaratán, hanem mindkettő tiszta volt. Az értelem egészen tiszta, az emlékezés egészen éles, az akarat egészen őszinte, amit a nagyon szép és biztos lelkiismeret ölelt körül, halálfélelem és minden aggodalmaskodás nélkül... Ádámnak a szemei a bűneset előtt annyira élesen és tisztán látók voltak, hogy velük még a hiúz és a sas látása sem versenyezhetett. Sőt sokkal élesebb volt látása az oroszlánokénál és a medvékénél is".
Nincs semleges állapot: vagy Isten-képűség, vagy Sátán-képűség
Luther figyelmeztet a nagy veszedelemre is: ha az Isten-képűség megsérül vagy elhomályosul, azaz az emberi lét Isten-megalapozottsága a bűn következtében megsérül, összetörik, akkor az Isten-képűséget azonnal a Sátán-képűség veszi át az emberben. Az állandó rosszakarat és a rendetlen vágyak jelzik a Sátán-képűséget, amelyek még nyugodtan aludni sem hagyják az embert.
A gondolkodás, az érzésvilág, az akarat átfordult önmaga ellentétébe. A nyeregbe Isten helyett a Diabolosz ült, s oda hajtotta az embervilágot, ahová az valójában nem akart menni. Emil Brunner 20. századi svájci református teológus volt az, aki Isten helyreállító akaratát megfogalmazta az istenkép-romboló Sátán-munkájával szemben.
De mindkettőnek köze van Istenhez, akárhogy tagadta is ezt az emberiség állami vagy személyes ateisták kontráival, szellemi kalandjaival, korszakos vakfoltjaival. A vakfoltok fölött mégis a napfoltok lettek győztessé. Hogyan?
Istennek hátat fordítva is az Ő színe előtt – az istentagadás képtelensége
A formális istenképűség elveszíthetetlen, mivel ez az emberléthez tartozik, pontosabban: maga az emberi lét istenképű a Teremtő, a teremtettség okán-jogán, s az emberlét Istennek válaszoló, reszponzórikus belső jellege miatt (erről is szólnak a világvallások).
Már az Ószövetség első lapjain kiderült: az Éden-lét elveszíthető, de az istenképűség elveszíthetetlen. Isten őrzi ezt örök szövetségével. Kétségeskedhetünk, cinikusan cáfolhatja bárki, de egész teremtett létünk Isten előtt van, coram Deo, még akkor is, ha bárki megpróbálna tudatlanul, hitetlenül Istennek hátat fordítani. Akkor is színe előtt marad, miként az egész mikro- és makrokozmosz.
Az újszövetségi istenképűség az élő Igével függ össze, Jézus Krisztussal, Aki az Atya képe, ikonja a földön. Ezért aki Krisztusban van, az része az Isten- és Krisztus képűségnek. Ha bárkinek a tudatában homály borítaná is élete egy szakaszán vagy egész életén keresztül személyes istenképűségét, akkor sem marad senki sem esélytelen, hiszen még az utolsó pillanatban is lehetséges a Jézushoz fordulás, miként a kereszten annak a gyilkosnak, aki kérte: Uram, emlékezzél meg rólam, ha visszajössz. Még ma velem leszel a paradicsomban – volt a válasz. A restauratio imaginis, az elhomályosult, az összetört istenkép helyreállítása lehetséges, Jézus Krisztusban. Aki hisz Őbenne, annak a törött cserépedény hite, istentudata újra összeáll, éppé lesz, a nagy Restaurátor, az élő Ige által!
A frankfurti református gyülekezet már 1554-ben megalkotta saját gyülekezeti hitvallását. (Nálunk hány gyülekezetnek van saját hitvallása?!) Ebben hitet tettek személyes és közösségi istenképűségükről, ami a legdrágább a világon, hiszen lényeg szerint, lelkük szubsztanciája szerint ők (mi is) Istenéi. Ezért volt megtartó istenismeretük, eligazító bölcsességük, igazságos, embersegítő emberképük, humánus lelkületük. Vallották: ezeket soha senki a világon, sem Júdás-pénzzel, sem Krisztust gúnyoló hatalmi szóval, sem élvezetbe süllyedt, közömbös vagy elhízott pszichével el nem veheti tőlük.
Lépjünk ki az evangéliumi világosságra vakfoltos életünkkel, istenképűségünk helyreállítását kérve, s akkor a pokol kapui sem vesznek győzelmet rajtunk!
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
Imaszinkron – zeneszinkron – Isten-szinkron
Evangélium a mai vasárnapon a terminátorok ellenében is
Lenyűgöző egyidejűség az időtérképen
A világprotestantizmusban is a 2025. egyházi év kibúcsúztatásának tekintett három záró vasárnappal (november 9., 16., 23.) induló időszakaszban, a november 30-án kezdődő új egyházi évig, advent első vasárnapjáig terjedően sok templomban éli át Istenünk hívő népe a különös szinkronitást. Az idődimenziók Urának, a változások között az állandóságnak a csodáját, hiszen Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz (Zsidó levél 13,8).
Ő az, aki egyetlen pillanatban megérezteti velünk az örökkévalóság jó illatát, egyetlen szempillantás alatt ezer esztendőt láttatva kiszabadítja tekintetünket a pillanatnyiság börtönéből, ahol a Világ diabolikus Fejedelme, a mindent összezavaró pillanat abszolutizálásával, a pillanatnyi élvezetek, moráltalanság, s a mindent hatályon kívül helyező emberi önzés cellájába akar zárni, visszazárni.
Istenünk jót és jól szinkronizáló kegyelme képes arra, hogy lerombolja a pillanatnyiság Bábel tornyait és börtönfalait. Ő kiszabadítja lelkünket, látásunkat a bezártságból, és lábainkat tágas térségre állítja.
A pillanatnyiság diabolikus, ördögi életpillanatait egyedül az örök és halhatatlan, jóságos Isten képes legyőzni, s Ő le is akarja győzni értünk, pro nobis, mert övéit nem szolgaságra, hanem szabadságra teremtette. Ez az egyházi évzáró időszakasz a démoni pillanatbűvölés fölötti jézusi győzelem fénylő pár hete, kontrasztban a külső elmúlás ködeivel, szürkeségével.
Hogyan szinkronizál Istenünk?
Úgy, hogy a mai vasárnappal meghirdeti szelíd és eltörölhetetlen győzelmének prelúdiumaként, előjátékaként világszerte a Hegyi Beszéd Igéinek igazságát.
Erről szól a 295. éve megjelenő Losung vasárnapi békeüzenete. És erre épül a mai nappal induló újabb ökumenikus békedekád, békeévtized minden alkalma. Az, amit 1980 óta hívnak így, amit az NDK-ban indítottak el, esti és éjszakai imaakciókkal a totális államhatalom elleni szelíd, békés ellenállás eszközeként. Az imameghallgató történelem Ura pedig 1989-ben elhozta az NDK-sok menekülését hazánkba, majd a határnyitást, a berlini fal lebontását, és végül Németország újraegyesülését. Ma sok hívő közösségben indul szelíd imahadjárat a rettenetes hadi terminátor, halálhozó ukrajnai öldöklés befejezéséért, az öldöklés fegyverszünettel történő megfékezéséért.
De egyéni életekben is így akar kiengesztelődést, verbális és indulati konfliktus felfüggesztést Urunk elérni. Ő képes lerombolni a válaszfalakat (Efézus 2,14) nem csak zsidó és görög, szabad és szolga, hanem férfi és nő konfliktusfalait is, szülő-gyermek elidegenedés falait.
A megbékélés, a békességteremtés kitartó, szívós elkötelezettséget jelent. Szükséges odafigyelnünk a kontrapontra is: ha a békességteremtők boldogok, akkor boldogtalanok a háborúságot szítók. Minden szinten: nemzetek között, embercsoportok között, vallások között, de egyéni létszinten is.
Zeneszinkron, imaszinkron, Isten-szinkron – lélekterápia
Nem véletlen, hogy ennek a mai vasárnapnak a liturgiai színe a zöld. A reményé. Mert ahol a béke reménye meghal, ott elhervad az élet, színtelen törmelékhalmazzá lesz a föld. Döbbenetes adat: a mai Gázában a hadviselés következtében 60 ezer tonna épülettörmeléket kell majd elhordani ahhoz, hogy a békés építkezés újra indulhasson. S akkor a lelkekben mindkét oldalon hordozott gyász, fájdalom, veszteségtörmelékekről még nem is szóltunk!
A lipcsei evangélikus Tamás templom karnagya a szöveget Picandertől (Ch. Fr. Henrici – 1700-1764) vette át, aki versében az apai hit növekedéséről írt János 4,46kk alapján. Jézus távgyógyítással meggyógyítja a királyi tisztviselő gyermekét. A tisztviselőnek minden földi királynál nagyobb bizodalma az volt, hogy hitt a Király-Jézus szavának. Jóllehet Ő nem ment el a házhoz, ahol a beteg gyermek halálán volt. A Jézus-bizalom életet mentett. Ma is. (A kantáta meghallgatható itt: https://youtu.be/p0O5P1fdXVY?si=u1eYbWAQ1qMwJ_Aw).
A kantáta 2. tenor áriája adja meg a gondolati hangsúlyt, a 62. zsoltár alapján:
Az 5. szoprán recitativóban a 2. Zsoltár alapján ez hangzik el: A világ hatalma elvész./Ki támaszkodhat a rangra és bármely felségre?/De Isten örökké megmarad./Boldogok mindazok, akik bíznak benne!
A záró kórus éneke pedig ezzel az egyetemesen érvényes, időtlen biztatással zárul:
Békeszinkronban, boldogságszinkronban Urunkkal – ez mai vasárnapunk „csúcsélménye".
De imaszinkronban is lehetünk Ővele, békességünk Fejedelmével és örök forrásával. Isten-nyomok az imák a lelkünkben.
Megint csak nem véletlen, hogy ez évi Losungunk mai imafelhívása Fjodor. M. Dosztojevszkijtől, az istenáldotta orosz lélekbúvártól, írófejedelemtől való:
Az Ökumenikus Békedekád, ami már 45 éve tart, sok ezer buzgó könyörgéssel kíséri a megsebzett bolygó kínlódását éppúgy, mint a háború sebzett embermilliók szenvedését. Imagézzel, ima rehabilitációval, imaoltalommal.
Heinrich Spaemann német író, a felekezeti szinkronnak megfelelően idézve őt, a katolikus írót és lelkészt, csak ennyit kérdezett az Ökumenikus Békedekád indulásakor:
A béke nem két háború közötti szélcsend. A béke: mozgás, esemény, személyes történés szívtől-szívig, néptől-népig. Áthatja-e szívedet ez az esemény, békemozgás? Tudsz-e béketeremtő lenni? (Máté 5,9)
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
Credo calvinisticus hungaricus – magyar kálvinista credo
A mennyei haza oxigénsátorában már e földön
2019-et jegyzett a földi, európai és hazai történelmi metronóm. Tőkés László volt királyhágó-melléki püspök, EP képviselő budapesti irodájában személyesen adtam át Püspök Úrnak azt a 39 oldalas nyomtatott füzetecskét, aminek ez a főcíme: Szolid Temesvári Hitvallás. Fel-, és alcíme: Temesvár 30. évfordulójára – Isten páratlan szabadító csodatetteiről – történelem-teológiai esszével. Elérhető mindenki számára lapozható, letölthető módban a szerző elektronikus lelkészi magánkönyvtára ötödik köteteként, 2025. 05. 12. megjelenési dátummal, ide klikkelve vagy IDE.
A Barankovics István Alapítvány támogatásával a temesvári forradalom 30. évfordulójára Budapesten megjelent kötetecskét még ugyanebben az évben követte Szolid Temesvári Hitvalló Nyilatkozat címmel a romániai kiadás. A Temesvár-Belvárosi Református Egyházközség és a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület anyagi támogatásával 500 példányban, a Print It temesvári nyomda gondozásában, néhai Fazakas Csaba temesvár-belvárosi lelkipásztor, a temesi egyházmegye esperese lelkes és odaadó elkötelezettsége gyümölcseként. Már történelem ez a történelmi hitvalló nyilatkozat is, és létrejöttének körülménye. Arra a villanófény élességével készült virtuális, belső emlékfotóra időtlenül is határozottan emlékezem, hogy a kötet átadása után feleségemet, Röhrig Klaudia lelkésznőt és engem Püspök Úr kikísért a liftig, s ott kissé különös hangfekvésben, majdnem elbizonytalanodva ezt kérdezte tőlem: – De mivel tudom ezt a munkát meghálálni, Békefy úr? – Én is a pillanat töredéke alatt próbáltam megrágni, majd megformálni a választ. Így sikerült: – Isten majd megadja a módját, tudja ezt Püspök Úr. Azóta eltelt hat esztendő. Úgy érzem, sok víz lefolyt azóta a Temesen, a Szamoson, meg a Duna-Tiszán is. És az itáliai Pó folyón is. Jelenleg, 2025. reformáció havában indított Isten Lelke ellenállhatatlan belső „paranccsal": – Írd meg most a Te személyes magyar református Credódat. Hogy miért éppen most, az majd a jövőben nyilvánvalóvá lesz – talán nekem is, másoknak bizonyosan. De Isten Lelkének nem szabad ellenállni. Ezt megtanultam sok-sok jelből 60 évvel ezelőtti megtérésem után. Így hát mára letisztultan megírtam, lejegyeztem a pneumatikus üzeneteket. Ez a Credo Calvinisticus Hungaricus Personalis, a Személyes magyar kálvinista credo születésének rövid, hiteles története. Soli Deo Gloria!
Credo calvinisticus hungaricus personalis
Visszanéztem utam 3/4-ről, Kossuth „apánk" torinói mellszobra elől. És a szememből nem a könny csordult ki. Szívemben hatalmas hálatüzek lobbantak fel, tiszták, füstmentesek, éltető, nem hamvasztó istentüzek. Szentlélek tüzek. Melengetőek, megvilágosító, átláttató fényáradattal attól, aki ezt mondja: én vagyok a világ világossága, aki énutánam jön, nem járhat sötétségben. Sem múltja, sem jelene nem marad senkinek az áttündöklő fény kerülésében. Önmaga és Isten előli bújkálásban, az itthoni vagy a külhoni hazátlan emigrációban.
Hálás vagyok szentháromságos gondviselő Uramnak, Istenemnek, hogy több, mint 60 éve felismertette, elismertette velem: van ott fenn egy ország, amely rád is vár. Így tudtam elviselni a lenti haza rendszerváltás előtti és utáni földiségét, sárosságait, rendszertelenségeit. A Latinoviccsal együtt töltött kényszerű három hónapos rendszersajátos kezelések leleplező valóságát. Professzor Pertorini mester, „möszjő zsírodú" – a színészkirály adta e nevet neki -, Csontváry patológiájának zseniális leírója, lélek –, és rendszer specialista kezelőnk analízise utáni záró megállapítását: „Az a baj veled, tiszteletes, hogy az igazságot mindennél jobban szereted!" Ezzel megfogalmazta életem és személyiségem láthatatlan tengelyét, Isten fixpontos örök támasztékát, az elhívó Örökkévalóban fellelhető világmozdító sarkpontomat.
Így hát igazságszomjasan, mennyei fixpontos sorstámasztékkal hitemben, láthatatlan szentháromságos túlerővel tudatomban, lelkemben, álmaiban és létcsupaszító valóságrettenetek közben és ellenére: maradtam – Őbenne és itthon.
Maradtam elrendelt helyemen, svájci református, kun református, osztrák és erdélyi lutheránus, katolikus felmenők génkoordinátái között, kárpát-hazai (Duray Miklós) szellem-földrajzi behatároltságban. Szögesdrótok őrizetében Hegyeshalomtól Záhonyig. Bárhol kellett is ideig-óráig időzni – de magyar földön. Mehettem volna kanadai, német, amerikai szirénhangok nyomában, de soha nem máshol kerestem a jövendőt, a prosperálóbb élet reményében. Sokszori lefagyasztó csalódások után is makacs hűséggel – itthon maradásban léteztem. Ez volt túlélési létformám. Isten és haza hűséggel. Kánaánt remélő rendíthetetlen hittel. A hol fenn, hol lenn kitartó hungarikum-élményével, a hatalom láthatatlan, de érezhető erőinek, terveinek, emberinstrumentumainak pillanatnyi valós vagy vélt játékszereként. Börtönfalon kívüli is sokszor őrizeteseként
Megpróbáltam itthon otthon lenni, állandó kárpát-medencei légszomjban, a sokszoros külső manipulációk oxigénelszívásai közepette, némelykor már csaknem összeesve az oxigénhiánytól. De folytatva láthatatlan spirituális utamat, küzdelmeimet az Isten által Latinovics-Pertorini féle kijelölt úton és módon a kicsikét több igazság és külső-belső honszabadság feladhatatlan reményével. Számos elhívó és megerősítő istendimenziós jeladás áldásaként, a mennyei haza oxigénsátorával a szívem fölött, s miként az egykoron Budakeszin meglátogatott Mezey Mariska erdélyi színészleányka emberméretű oxigénsátora ráborult emlékeimre, úgy egész lézetésemre ama óvó-tartó mennyei.
Hordoztam másokkal együtt, sajátos magyar sorsközösségben, felekezeti határokat átlépő, Krisztusban egyetemes, előítélet-mentes hitközösségben az elképesztő hazugság csűrcsavarokat, kerestem a mennyei fény másokat és engemet, családomat és a rám bízottakat, gyülekezetemet, sorstársaimat, testvéreimet, olvasóimat boldogító résnyi fénycsóváját, és minduntalan meg is találtam.
Ezért maradtam.
Sokak ellenére.
De talán még többek javára itthon – otthon.
Ezernyi igehirdetéssel, égi bölcsesség evangéliumával a kisszerűség naponkénti útonállói ellenére, börtönben árva lelkek és megtévedt sorsok gyámolítójaként, és magányos egzisztenciaszigetek között, egzisztencia töredékeknek, peremlétre szorultaknak is hirdetve a mindenkire személyválogatás nélkül áradó hajnalfényt, sors és életoldozó feltámadott Urunk megbocsátásteli örömüzenetét.
Ezért írtam nyomtatott és elektronikus formában több, mint 50 könyvet, evangéliumi léterőt, erőnlétet kérve, imádkozva a megalázottak és megszomorítottak számára, az Igaz Bíró megkerülhetetlenségét hirdetve közel 4700 írással, a hazát csak alantas, olykor látszólagos, vagy igazán nemesbe hajló céljaik eszközének ritkán tekintő hazárdírozók között. S a tisztaszívű alázatosok Hungária-hű, Jézus-hű megalázott-felemelt, derűs zarándokcsapatában, akár a valósban, akár a virtuálisban szülte-e meg a Lélek örömeinket.
Ma is a svédországi domonkos templomban, az otthoni rokon fehérfalú reformata eklézsiák képét felidézve, 16 évesen (1966) történt megtérésem csodaámulatával.
Áldom Urunkat, a kozmosz és az emberszív Töviskoronás Királyát, magasztalom az érettem is szenvedőt és feltámadottat, s csodálkozó gyermekszemekkel 77 éves szemeimben érzékelem, látva-látom mindenek Teremtőjét. Most még tükör által, homályosan, de látom őt...
Halálig érte dobogó szívvel, Róla szóló szájjal, Neki író kézzel hirdetem: gyönyörűséges volt az élet az olykor egyiptomi sötétséget árasztó, máskor skorpiókkal telelakott pusztaságban. Mindenek ellenére gyönyörűséges a Kijelentés képzeletbeli hegyénél áldást váró és áldást kapó szívvel élni Hungáriában, Magyarhonban, ahol megállt és megáll Isten kozmikus és földi salóm-békesség-Kijelentése. S mellette, utána térben-időben kristálykeményen, az istenbölcseletre elhívott szívek ősi igazsága is generációkat igazán összeölelőként:
in confusionem hominis – Dei providentia – az emberi zűrzavarban – Isten előrelátásával, gondoskodásával előre!
Az üvegtenger fenséges látomásával és valóságával váró örök hazánk felé, a megdicsőült Bárány egyetlenszerűen páratlan, legszentebb trónusa felé!
Soli Deo Gloria!
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
Comments
Post a Comment