AZ IMÁDSÁG DICSÉRETE ALGORITMUS MELLETT

 AZ IMÁDSÁG DICSÉRETE ALGORITMUS MELLETT

AZ IMÁDSÁG DICSÉRETE ALGORITMUS MELLETT

 

Az imádság minden jótett királynője. A legszebb, legfenségesebb emberi tett. Semmivel nem pótolható, de mindent pótol.

Az ima a legnagyobb emberi lehetőség, sokan mégsem élnek vele. A legkönnyebb kötelesség, mégis olyan nehezen teljesítik. Ezért is annyira belsőhiányos korunk, életünk, nemzeti együttélésünk. Nyikorog a létezésünk, mint egy rozsdás kerék. 

Az ima márpedig Jákób csodálatos létrája, angyalok járnak-kelnek rajta Isten és szívünk között. Olyan ritkán tesszük össze kezünket, csendesedünk el. Ezért olyan ordítósak napjaink.

Az ima a manna a pusztában, nélküle az élet sivatagában elveszünk, meghalhatunk. Olyan mint a tűzoszlop éjjel, sem átmelegedni, sem irányt  tartani nem tudunk nélküle. Mint hajósnak az esthajnalcsillag, biztos eligazodási pont létünk égsátorán. 

Az ima Mózes pásztorbotja, amivel éltető vizet fakaszthatunk kőkemény sziklahelyzetekben Isten jelenlétéből. Rátámaszkodhatunk lelki-testi elcsigázottságban, vagy az ígéret földje felé tekintve, reményt vágyó, elhomályosuló szemekkel.

Az ima a magától növekedő Isten Országa bennünk, képessé tesz tegnapi, bűnös önmagunk fölé emelkedni és lelkünk mélyéig átformálódni.

Az ima a leghatékonyabb eszköz, ami kezünkre adatott, gyorsabb a fénynél és az algoritmusnál. Atyai ölelő karokba röptet szempillantás alatt. Mégis oly gyakran fásultan vonszoljuk életünket egyik naptól a másikig. Szövegeink hinarába veszünk égi száguldás helyett.

Az ima a Lélek kozmikus hangversenyterme, 00-24-ben koncert, ének, harmónia-özön. mert az angyalok éneklik a győztes Bárány himnuszát. Az ima az érzékeny, kifinomult hallókészülék, amellyel még a távoli világok hangtalan üzeneteit is érzékelni tudjuk, miéink sóhaját és szívdobbanását, és szívközeli Istenünk pásztorszavát.

Az imádság minden emberi jótett kezdete, és vége, alfája és ómegája. Az imádkozó ember keze, szíve, gondolata az ima, értékgyémántok csiszolója Teremtőnk és Megváltónk dicséretére. A velünk, körülöttünk élők gazdagítására. 

Korunk imaszegénységtől szenved. Imakoldusok vergődnek mindenfelé. Ahol a lélek éltető imapatakjai kiszáradnak, ott elsivatagosodik, elfásul, földönfutóvá lesz az emberi lélek. Földre hullunk, mint a kiszáradt torkú énekes madár, le, a városi olajos-bűzös pocsolyába.

Az ima királynője útszéli árvácskává silányul embermilliók lelkében. Boldogságkergető meddő könyörgésére nem felelnek. Nem találnak kincset, felsegítő kezet, csak megvetést.

Meddig kell még ilyen kisemmiző ürességben élni? Ezt Isten így biztosan nem akarja!

Addig így lesz, míg az első lépést meg  nem tesszük. Amíg el nem indulunk a mélypontról hazafelé. Az atyai ház felé. A felértékelő, hazaváró imák felé. 

Öntékozló, imaszegény életedet cseréld vissza végre, újra a hazaindulás imaörömére.

Még ma, most kezdd el összekulcsolni kezed. Visszakulcsolni árvácska lelkedet Istenünknek Jézusban a kereszten kitárt karjába, sebhelyes kezébe adni vissza önmagadat. Amint vagy. Ez a mozdulat mindent pótolni fog – de ezt nem pótolja soha semmi!     

Dr.  Békefy Lajos