NAGY A TE KEGYELMED, URAM, A FORGANDÓ IDŐKBEN --- SORSRAJZOLATOMBAN TÉGED ISMERLEK FEL – S.D.G.

 

NAGY A TE KEGYELMED, URAM, 

A FORGANDÓ IDŐKBEN  

SORSRAJZOLATOMBAN TÉGED ISMERLEK FEL – S.D.G.

 

 Mily nagyok alkotásaid, URam! 

Igen mélyek gondolataid! 

Zsoltárok 92,6

Ma, 2026. május 18-án délben Isten Lelke segítségével befejeztem Wilfried Engemann osztrák protestáns gyakorlati teológia professzor 700 oldalas homiletikai alapművének, az Einführung in die Homiletik-nek – BEVEZETÉS A GYAKORLATI TEOLÓGIÁBA magyarra fordítását. Két évig tartott. Amikor 75 évesen elkezdtem, arra kértem az Urat, engedje befejezni a munkát. Megengedte. Minden nap hálaadással kezdtem és fejeztem be a fordítást. Ma úgy érzem, öt évet elvett, tíz évet pedig hozzáadott az életemhez ez a munka. Rengeteget tanultam belőle. Sokat adott nem csak nekem ez az mű. Hiszen a könyvben idézett egyik érdekes, neves szerző, Thomas  Nisslmüller professzorral a belső hallásról, ennek közel 100 módozatáról interjút készítettem a maga is hallássérült kutatóval. Ez a Confessioban meg is jelent (2025/4. szám, https://confessio.reformatus.hu/v/1397/#page1 ).

Hálás vagyok, ha még tart a személyes kegyelmi idő, végre ráfordíthatom szellemi és lelki energiáimat részben elkészített, részben megírásra tervezett újabb könyveim elkészítésére. Elektronikus könyvformátumban lelkészi elektromos magánkönyvtáramban: https://anyflip.com/bookcase/pehbg/ nemsokára olvasható lesz a HITÜNK NEMES KÜZDELMEI AZ ALGORITMUSOK KORÁBAN című 31. elektronikus könyvként. Részben már megírtam az örmény népirtást feltáró német protestáns lelkész, J. LEPSIUS, AZ ÖRMÉNYEK VÉDŐANGYALA (Fr. Werfel) Európa lelkiismeretét felrázó életműve történetét. Ez is elektronikus könyvformátumban jelenik meg szerzői magánkiadásban, miként az előző 31 kötetem is.

Tervezem a rendszerváltás személyes belső történetét megírni, ahogyan megtettem 35 évvel ezelőtti szakításom során az elmúlt, 1989 előtti rendszerrel egyházi ás állami összefüggésekben is, aminek eredménye lett Személyes Bűnvalló Nyilatkozatom, aminek nyilvánosságra hozatalát eltanácsolták. Az évtizedeken át mindig "buzgó önkéntesek" által terjesztett hamisságok, hazugságok hinarán kellett szellemileg, olykor fizikailag is átvergődnöm. SZAKÍTÁSOK – SORSRAJZOLATOK című önéletrajzi vallomásomban írom meg az érem másik oldalán található valóságot.

További életműsorozatomban rendezni fogom több, mint 4000 írásomat, tanulmányomat, hazai és külföldi publikációimat. Ezeket rendre szedve, tematikusan, válogatásokat publikálok mindabból, amit Isten kegyelméből, végtelen hálára kötelező pneumatikus, lelki, szent energiapótlásai révén megtehettem. A számos theo-politikai, szociáletikai, gazdaság-, és ökoteológiai, keresztyénüldözéssel foglalkozó tanulmányi füzet és 35 nyomtatott kötet számadása is készül.  Emellett a közel 200 PPT előadás témáit is egybefogom az életműsorozatban, meg a Presbiterben, a Theológiai Szemlében, a Confessioban, kolozsvári és pozsonyi online felületeken, német, kínai, genfi és amerikai tudományos lapoknál, intézetek kiadásában megjelent írásaimat is felölelve gyűjtöm szellemi kévébe az Úr adta tálentumok forgatásával keletkezett alkotásokat. Mindegyik a maga módján imádság is.  Aktív lelkészi, felelős lap-, és rádiószerkesztői és kutatói, meg írói munkálkodásom közben – micsoda lenyűgöző kegyelem, valóban amaizing grace! – esztétikai felfedező utakra is kaptam lehetőséget Uramtól Itáliában, Svájcban és másutt.

Valóban lenyűgözött, magához vonzott minduntalan a kegyelem, támogatósával a protestáns-református teológiát az évtizedek alatt négyszer is elvégeztem. Talán nem az alkalmatlanság miatt. Először Budapesten, a Református Teológiai Akadémián, ahol lelkészi diplomát kaptam (1973). Aztán másodjára a töredékesen, rész szerint Wittenbergben (1974), a híres Luther Szemináriumban. Ösztöndíjasként igyekeztem a legfontosabb hiányosságaimat pótolni a csodálatos szent tudomány (scientia sacra) egyes területein, a sok száz magyar teológust is képző falak között. Harmadjára, amikor a reformátusság hitvallásalkotó fellegvárában, Heidelbergben 3 éven át doktori tanulmányokat folytattam. S végül negyedik alkalommal, amikor a debreceni Hittudományi Egyetemen a rendszeres teológiai témában, a Szentlélektan összehasonlító vizsgálatáról értekező doktori munkámat éveken át készítettem. Eszembe jut ilyenkor az a református püspök is, aki röviddel a rendszerváltás előtt behívatott hivatalába, s ezt közölte: - Szemináriumi tanításod, gyülekezetszociológiai érdekes munkálkodásod, szorgalmad és a teológia tudománya iránt elkötelezett eddigi tevékenységed, meg az MRE Doktorok Kollégiumában bizonyított tevékenységed alapján úgy döntöttem, kinevezlek teológiai docenssé. – Köszönettel mondott ellenvetésem ennyi volt: - Püspök úr, nagyon köszönöm a bizalmat, de még nem érzem alkalmasnak magamat erre a feladatra (39 éves voltam akkor). Ő ennyit válaszolt: - Mindhalálig docendo discimus. Mindhalálig tanítva tanulunk. 

Majdnem igaza lett. Azóta évtizedek teltek el. Naponta telve tanulással. (74 évesen kezdtem el olaszul, lengyelül tanulni). De a tanítás lehetőségét nem kaptam meg egyházamban soha. (Kitérő válaszomnak volt más, egyházpolitikai összefüggése is, de erről majd Szakítások – sorsrajzolatok c. könyvemben írok részletesebben, ha az Úr akarja és élünk)…

Mára és holnapra, éjjelre és nappalra marad a hallelújah, a Soli Deo Gloria.

Mert megáll Istenünk Igéje, amit teljes szívből mondok én is Károli fordítása szerint, Dávid zsoltára nyomán:

Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; 

ne örüljenek rajtam ellenségeim.

Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; 

szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled.

Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, 

ösvényeidre taníts meg engem.

Vezess engem a te igazságodban

 és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem,

 mindennap várlak téged.