XIV. LEÓ PÁPA A 24. ÓRÁBAN A MESTERSÉGES INTELLIGENCIÁRÓL -- KATOLIKUS-PROTESTÁNS ÖSSZHANGZAT A SZENTLÉLEK JELENLÉTE RÉVÉN

 XIV. LEÓ PÁPA A 24. ÓRÁBAN A MESTERSÉGES

 INTELLIGENCIÁRÓL

KATOLIKUS-PROTESTÁNS ÖSSZHANGZAT A SZENTLÉLEK JELENLÉTE RÉVÉN

  

XIV. LEÓ PÁPA A 24. ÓRÁBAN A MESTERSÉGES

 INTELLIGENCIÁRÓL

KATOLIKUS-PROTESTÁNS ÖSSZHANGZAT A SZENTLÉLEK JELENLÉTE RÉVÉN

  

BL

Hiszek, tehát vagyok

Milyen különös, vagy éppen ez lenne a legtermészetesebb: sem római pápának, sem református püspöknek nem kell lenni ahhoz, hogy felismerjük, átéljük a Szentlélek hathatós munkálkodását digitális korunkban is. Elég „csak” hívő szívvel és értelemmel megáldottnak lenni. Cogito, ergo sum – gondolkodom, tehát vagyok, fogalmazott a francia filozófus, Descartes. Ez a mondás a jelenlegi pápa, XIV. Leó Ágoston-rendjének, Augustinus egyházatyának a megfogalmazására utal vissza. Ő így fordította le élettapasztalatát emberi szavakra: Si fallor, sum – ha csalatkozom, vagyok.

Szokolay Sándor modernkori zeneszerzőnkkel még 2000 előtt találkozva, sok mindenről beszélgettünk. Hirtelen meglepett fogalmazása. Szinte kisfiús hangján így fordított a beszélgetés menetén: - Tudod, én a magam használatára így komponáltam át Descartes önmeghatározását: credo, ergo sum – hiszek, tehát vagyok. Annyira belülről jött ez a mondat és oly annyira egybevágott meggyőződésemmel, amit főként heidelbergi Szentlélek-tanulmányaim során érleltem meg, hogy rögvest rávágtam: - Ez az, Sándor, én is ezt vallom: hiszek, tehát vagyok! Gyorsan elmondtam neki: 1993-1996 között a heidelbergi egyetemen a doktori előkészítőben voltak dél-koreai, német, amerikai, dél-afrikai társaim, akik mind azért jöttek a református Heidelbergi Káté szülővárosába, mert a Szentlélek posztmodern világkorszakának személyes élményei és a pneumatikus világerők hatására tudatosan vezetve jöttek  a tudomány fellegvárába.  Az akkoriban nemzetközi ismertségre éppen a Szentlélek, Isten Lelke című, sok nyelvre lefordított könyvével szert tett Michael Welker heidelbergi professzor tanítványai akartak lenni. Beszélgetéseinkben mindig ugyanarra a lenyűgöző ténymegállapításra jutottunk: egymástól 10-20 ezer kilométerre élünk. Mégis hasonlókat élünk át, pneumatikus rezonanciával, Szentlélek rezgéshullámokkal érezzük meg azt a láthatatlanul reális egyetemességet, amit a Szentlélek teremt emberek, generációk, múlt-jelen-jövő, különféle felekezetek fölött és mélyen bennük, egzisztenciális belső tereinkben és transz-egzisztenciális, külső terekben.  Mert „a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is” (1Kor 2,10). A legtitkosabb mélységeket, azaz Isten, a Teremtő és az emberek, a teremtmények, a történelemben fenti és lenti, uralkodó és kisemmizett sorsokban is, pszichoanalízisnél is mélyebb létmélységeket lát át algoritmus sebességet is meghaladóan. És át is látja, nem csak fürkészi, kutatja és a javunkra titokzatos módon egymásra hangolja a végtelent és a végest bennünk és minket az isteni öröklét dimenzióban.  

Krédós szent szignált szeretnék adni

Miért írom le mindezt? Nem filozofálni kívánok itt és most, nem is játszom a szavakkal. Jelzést szeretnék adni, krédós szakrális szignált.  Hiszen mindennél szentebbek számomra az Igék és a pneumatikus tapasztalások. Ezért bátorkodom, a Lélek, a szent Szellem által megerősítve, bármily furcsának is tűnik első olvasásra a Kedves Olvasónak, így fogalmazni: pneumatikus, szent, Lélek általi szinkronitás, egybeesés és szimultaneitás, egyidejűség van az ugyanazon Lélektől vezetett XIV. Leó pápa enciklikája és a magyar református hívő teológus Hitünk az algoritmusok korában című könyve gondolathullámai között. (Elektronikus lelkészi magánkönyvtárban olvasható: https://anyflip.com/evaan/xofg). Ilyet csak Lélektől betöltve, a legmélyebb alázattal, de elrendelt hittel szabad és lehet leírni. Ezért szólalok meg most én is. Az algoritmusok veszélyeiről és esélyeinkről. Együtt. Nem egymás ellenében! Hiszen egyedül Szentlélek által, solus Spiritus Sanctus lehetséges, hogy amit elhívott és újjáteremtett hívő (credo ergo sum) eszmélődésemben, és hónapokkal ezelőtt a pápának is megküldött 60 oldalas kivonatban víziónk szinkronitása minden emberi értelmet felülhalad. Pneumatikus látomásomban a gyűlölet, az emberi méltóságot világméretekben károsító, Lélek-telen hadjáratának elemzéséből kiindulva, rajzolom fel a digitális Rodostó, pneumatikus buborékok és a digitális világbörtön (Korsgaard) küzdelmének 21. századi alternatíváját. Emlékeztetek Augustinus egyházatya Isten városa és a diabolosz városa közötti, történelmet és egyéni sorsot szimbolikusan és valóságosan is befolyásoló, kétezer éve Lélek-realizmussal prognosztizált, kozmikus drámájára. A homo sapiensnél vagy a homo christianusnál, de Krisztusnál nem nagyobb erők világküzdelmére. Fogalmam sincs, eljutott-e a hitünk nemes küzdelmeiről szóló angol, olasz iratom Őszentségéhez (miként négy évvel ezelőtt megboldogult Ferenc pápához eljutott két könyvem és azok olasz summája, ahogyan ezt az apostoli pápai levél személyes üzenete ezt nekem visszaigazolta!). Bízom abban, hogy a jóindulat és a segítő szeretet Spányi Antal székesfehérvári püspök úr és a budapesti pápai nuncius úr részéről célba juttatta. Egy viszont pneumatikus dictum-factum: a pápai enciklika elkészült, s a magyar református teológus pedig lenyűgöző csodálattal szemléli, hogy Istenünk és megváltó Urunk Lelke micsoda hatalmas összhangban hozza elő, mi még rejtve van – az ember, az emberi méltóság és az emberiség jövője védelmére.

Magasztos emberség/ magnifica humanitas – református igennel

Az Úr csodásan működik evangéliumi énekünket dúdolgatva, fordítom hálaadással tekintetemet hívő teológusként a pápai enciklika felé. Most a tényt ünnepelem magamban, hogy ilyen módon tudunk Istenre figyelve arról beszélni, gondolkodni, ami valóban korunk emberiségének és az emberség megőrzésének kardinális kérdése. Mert senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy az algoritmusok tervezte robotok cselekvési lehetőségei végtelenek, de már kiterjedtebbek egy emberi személynél. Óriási esély van arra, hogy a mesterséges intelligencia öntudatra ébredhet, és akkor a digitális kori to be or not to be, lenni vagy nem lenni dilemmája örökre kieshet az ember, az emberség kezéből. Létkérdés, túlélés-kérdés: milyen erkölcsi vagy anti-erkölcsi szándék rejtőzik a neve szerint akár idegen intelligenciát tervező irányítók fejében, szívében.

A május 25-én nyilvánosságra kerülő pápai enciklika neve a remény programadása: MAGNIFICA HUMANITAS (és nem magnificat, ahogyan a sajtó egy része rosszul idézi!) – MAGASZTOS, FELMAGASZTALT EMBERSÉG (és nem emberiség!). Az enciklika az emberi méltóságot kívánja a középpontba helyezni a digitális technológia és a mesterséges intelligencia egyre növekvő befolyása korában – olvashatjuk a L’Avvenire című olasz katolikus lapban.  Leó pápa, szakítva a hagyományokkal, a szöveg vatikáni bemutatóján személyesen részt vesz május 25-én. Hadd fogalmazzak most jelenség-hűen: az eseményen ott lesz majd spirituális inspirátorként maga a Szentlélek Úristen is, Aki még Isten mélységeit, még inkább az idegen intelligencia mélységeit is vizsgálja, ismeri. Így a pápai jelenlét, meg Christopher Olah, az Anthropic mesterséges intelligencia vállalat társalapítója jelenléte is segítheti az emberiséget a Magnifica Humanitas értelmében a túlélésben.

Algoritmusokkal vagy nélkülük, a történelmi és globális küzdelem tovább folytatódik a jótékony, megtartó Isten-erők és a romboló, háborúkat kirobbantó diabolikus ellenerők között. Megjelenése után nagy érdeklődéssel fogom XIV. Leó pápa első enciklikáját elemezni és pneumatikus összhangzattani elvek szerint értékelni.  Köszönöm Spányi Antal Püspök Úrnak és Nuncius Úrnak, hogy az algoritmusokkal kapcsolatos gondolataim summáját figyelmükre méltatták. Tudván: Isten népe az egész világon ugyanannak a szellemi-lelki nagy kórusnak a tagja, amelyik felekezeti keretekben is egyetemesen, az Istentől teremtett létezést embervolthoz méltóan kívánja, akarja, szeretné élni – a karácsonyi egyetemes üzenet értelmében:

„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat” (Lukács 2,14). Credo ergo sum-mal és cogito ergo sum-mal – de mindig együtt, felmagasztalt emberséggel!