MICSODA LELKI FRIVOLITÁS: - MIÉRT VAN ERRE SZÜKSÉG?
Nézem a neten közzétett mellszobor fotóját. Mellette az eredetit. Mélységesen mély szomorúság tölt el. Fel sem foghatom, hogy Jézus Krisztus egyháza volt püspökével, a romániai forradalom Isten által adott iniciátorával ez előfordulhat. A száz fölötti, csaknem valamennyi felháborodott hangú facebook kommentek száma, s maga ez a frivol gondolat és extrém vagy extravagáns szoborállítás és így együtt fájdalmasan lesújtó tényére református lelkipásztorként, közíróként, magyarként, spirituális publicistaként nem tudtam nem reagálni. Az alábbi, Szilágyi N. Sándor neve alatt mgjelent komment és a megdöbbentő látvány íratta velem a Szilágyi bejegyzés utáni sorokat.
Szilágyi N. Sándor
Nekem erről Marcus Porcius Cato (Kr. e. 234–149) jut eszembe. Divat lett akkoriban Rómában, hogy minden tehetősebb magamutogató patricius szobrot állíttatott magának. Mivel őt különösen nagy tisztelet övezte, valaki megkérdezte tőle: hogy lehet az, hogy Catónak még nincs szobra, mikor már szinte mindenkinek van? Mire ő azt felelte: Inkább kérdezzék az emberek azt, hogy Catónak mért nincs szobra, mint azt, hogy mért van!
(Pedig amúgy messze nem volt ő a szerénység élő szobra: feljegyezték róla, hogy mikor valaki másnak a hibáját mentegetni akarta, olyasmit mondott, hogy hát ez van, nem lehet mindenki Cato.)
"Ki az, aki erre a lelki frivolságra rávette? Melyik hízelgője? Senki nem gondolt arra, hogy ez a szobor fogja maga alá gyűrni a maradek megbecsülését? Lezsaknak is ennyire elment a józan mérlegelő képessége? Vagy vannak, akik így akartak tudatosan ártani TŐKÉS LÁSZLÓNAK? Még egy végső médiacsapással? Cato jó példa, de a Biblia még jobb. Ott a legnagyobb megbecsülés a kereszt volt, a pogány császár szobrok előtt a christianosok nem hajtottak se fejet, se térdet! Nem beszélve az önmérséklet újszövetségi erényeről. O tempora, o mores!"
Ehhez még csak ennyit:
2019-ben, a temesvári forradalom 30. évfordulójára írt SZOLID TEMESVÁRI HITVALLÓ NYILATKOZAT - ISTEN PÁRATLAN SZABADÍTÓ CSODATETTEIRŐL szóló 40 oldalas történetteológiai esszémet, amit a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület anyagi támogatásval a Temesvár-Belvárosi Egyházközség is kiadott, annak az lelkipásztornak a tiszteletére alkottam meg, aki nem tudom, hogyan értene egyet azzal a Tőkés Lászlóval, aki ma a saját mellszobra mellett áll. Azt gondolom, amit coram Deo, Isten távlataiból tekintve a temesvári lelkipásztor kiállására, arra a történelmi exodusra vonatkozóan, ami Erdéllyel ott és akkor az egész ország javára megtörtént, e hitvallásban elfogulatlanul publikussá tettem, igyeekztem Isten-, és ember távlatosságba helyezni a megbecsülést. Kaptam is érte hideget-meleget, de ez a léányegen nem változtathatott. Még csak egy adat: jó 25 évvel ezelőtt a Magyar Rádió Református Adásainak egyik felelőseként minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy az akkor püspöki szolgálatát igei mértékkel gyakorló Tőkés László püspök igehirdetését elsőként közvetíthessük a helyszínről, jelesen a szatmárnémeti új református templomból, amelynek akkor a templomépítő Bogya-Kiss lelkészházaspár volt a szolgálattevője. A magyar rádiózástörténetben ez volt az első határon túlról közvetített vasárnapi református istentisztelet-sugárzás. 2000-ben pedig, az összmagyar reformátusság képviseltében Kálvin genfi St. Pierre templomából közvetített hálaadó istentiszteleten Tőkés László püspök úr volt az igehirdető. Más hasonló alkalmakat is sorolhatnék, de bizonyára ennyi is elég annak érzékeltetésére: a tisztelet, a médianyilvánosság figyelmének Tőkés László felé fordításában a lehetőségekhez képest amit csak lehetett, próbáltam én is megtenni "Temesvár hőse" közmegbecsüléséért. Éppen ennek tükrében érzem roppant frivolnak azt, amit az anyaországban ezzel a mellszobor állítással követtek el - ellene...
Uram, irgalmazz, Krisztus kegyelmezz!
(Pedig amúgy messze nem volt ő a szerénység élő szobra: feljegyezték róla, hogy mikor valaki másnak a hibáját mentegetni akarta, olyasmit mondott, hogy hát ez van, nem lehet mindenki Cato.)
"Ki az, aki erre a lelki frivolságra rávette? Melyik hízelgője? Senki nem gondolt arra, hogy ez a szobor fogja maga alá gyűrni a maradek megbecsülését? Lezsaknak is ennyire elment a józan mérlegelő képessége? Vagy vannak, akik így akartak tudatosan ártani TŐKÉS LÁSZLÓNAK? Még egy végső médiacsapással? Cato jó példa, de a Biblia még jobb. Ott a legnagyobb megbecsülés a kereszt volt, a pogány császár szobrok előtt a christianosok nem hajtottak se fejet, se térdet! Nem beszélve az önmérséklet újszövetségi erényeről. O tempora, o mores!"
Ehhez még csak ennyit:
2019-ben, a temesvári forradalom 30. évfordulójára írt SZOLID TEMESVÁRI HITVALLÓ NYILATKOZAT - ISTEN PÁRATLAN SZABADÍTÓ CSODATETTEIRŐL szóló 40 oldalas történetteológiai esszémet, amit a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület anyagi támogatásval a Temesvár-Belvárosi Egyházközség is kiadott, annak az lelkipásztornak a tiszteletére alkottam meg, aki nem tudom, hogyan értene egyet azzal a Tőkés Lászlóval, aki ma a saját mellszobra mellett áll. Azt gondolom, amit coram Deo, Isten távlataiból tekintve a temesvári lelkipásztor kiállására, arra a történelmi exodusra vonatkozóan, ami Erdéllyel ott és akkor az egész ország javára megtörtént, e hitvallásban elfogulatlanul publikussá tettem, igyeekztem Isten-, és ember távlatosságba helyezni a megbecsülést. Kaptam is érte hideget-meleget, de ez a léányegen nem változtathatott. Még csak egy adat: jó 25 évvel ezelőtt a Magyar Rádió Református Adásainak egyik felelőseként minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy az akkor püspöki szolgálatát igei mértékkel gyakorló Tőkés László püspök igehirdetését elsőként közvetíthessük a helyszínről, jelesen a szatmárnémeti új református templomból, amelynek akkor a templomépítő Bogya-Kiss lelkészházaspár volt a szolgálattevője. A magyar rádiózástörténetben ez volt az első határon túlról közvetített vasárnapi református istentisztelet-sugárzás. 2000-ben pedig, az összmagyar reformátusság képviseltében Kálvin genfi St. Pierre templomából közvetített hálaadó istentiszteleten Tőkés László püspök úr volt az igehirdető. Más hasonló alkalmakat is sorolhatnék, de bizonyára ennyi is elég annak érzékeltetésére: a tisztelet, a médianyilvánosság figyelmének Tőkés László felé fordításában a lehetőségekhez képest amit csak lehetett, próbáltam én is megtenni "Temesvár hőse" közmegbecsüléséért. Éppen ennek tükrében érzem roppant frivolnak azt, amit az anyaországban ezzel a mellszobor állítással követtek el - ellene...
Uram, irgalmazz, Krisztus kegyelmezz!
Comments
Post a Comment