TRIANON FOLYTATÓDIK…CSAK BELÜLRŐL? ÉS MILYEN A MI ANTI-TRIANONUNK?

 TRIANON FOLYTATÓDIK…CSAK BELÜLRŐL?

ÉS MILYEN A MI ANTI-TRIANONUNK?

TRIANON FOLYTATÓDIK…CSAK BELÜLRŐL?

ÉS MILYEN A MI ANTI-TRIANONUNK?

Pannonicus

Ma reggel ismét belém martak Stoffán György nemzeti "lúgszeres" újságíró, hadd mondjam így „keresztyén magyar testvérem” sorai FB bejegyzésében Trianoni önpusztításunk 2026-ban címmel. Nemzeti kötelező irodalmi minimumként mindenkinek ajánlom elolvasását (itt: https://www.facebook.com/share/p/18mAbyaepS/?mibextid=wwXIfr).

Azonnal kommentben reagáltam soraira: „Fáj, nagyon fáj az igazság, amit lélekbe, lelkiismeretbe maró szavakkal éget belénk Stoffán György. Príma et ultima ratio - oratio. Első és végső menedékünk az imádság, de lesz-e még imádkozó Magyarország? Mikor térdelünk le végre legalább évente egyszer-kétszer, mint például ma az egyetlen Igazság, Igazságtévő Urunk előtt? Gyűlölet lelkű ország meghasonlott lenne, erőtlen, önszaggató, s akkor Trianon folytatódni fog. Térdre, imához, különben a Gonosz mindent eloroz!”.

Első reagálásom nyomán református teológusként, spirituális blogszerzőként tovább száguldoztak bennem a gondolatok, mint ahogyan szépséges fecskéim róják ablakom előtt repüléstudományi bemutatójukat. De vajon elég az ima? És ki imádkozik ma a hol szarkasztikus, hol sirámos szónokok között? Pedig ha valamikor, akkor igazán június 4-én lenne ideje és helye a Magyar Nemzeti Imanapnak, amit már Bethlen Gábor fejedelem önvizsgálati penitencianapként 1619-ben ország nagyjai tanácsára bevezetett. Sok országban van ma is nemzeti imanap, nálunk még mindig nincs!

Aztán túl a dohogó megjegyzésen, tovább faggattam magamat

Mi az, hogy Trianon ma is folytatódik?

És önkéntelenül működésbe lépett a kortársi digitális fotótár, hangtár bennem. Hol? Például Nagyváradon, ahol a hatalom és az önkormányzat egyik hajnalon áttörte e premontrei rendház falát és behatoltak épületfoglalási tervük végrehajtására a sekrestyébe. KONTRAPUNKTKÉNT felidéződik bennem, hogy 2017. május 20-án a felújított váradi várban tartott református nemzeti összetartozási napon „Magyar Egység – solus Christusban!” tartottam előadást A POSZT-TRIANONI TRAUMÁKTÓL A KRISZTUSI KITÖRÉSI PONTOKIG, GYÓGYULÁSIG, A NEMZETI IMANAPIG címen. Ezt a kolozsvári blogomon, a bekefy.agnusradio.ro-n közel húsz ilyen tanulmány követte. Elérhető: https://bekefy.agnusradio.ro/2017/06/a-poszt-trianoni-traumaktol-krisztusi.html. Ez is: ŐRIZZÜK A VÁRAT, MÉG INKÁBB VIGYÁZZUNK AZ ŐRIZŐKRE! – FELHÍVÁS A NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJÁRA https://bekefy.agnusradio.ro/2017/06/orizzuk-varat-meg-inkabb-vigyazzunk-az.html.

Úgy gondolom, a sok írás, előadás, ima egy-egy személyes anti-Trianon akció, apró lépés volt és maradt. Egyéni életszinten – sajátos traumaellenes terápikus lépésként. Amint lehetett és lehet. Ez a mostani írás is.

Vagy amikor Felvidéken a Benes dekrétumok kapcsán bírósági ítélet jár a vitatóknak, kritikusoknak. Vagy amikor házunk tájékán már eljutottunk a nem is rejtett „ő fehér - az meg barna” faji megkülönböztetésig, meg a minden törvény ellenére létező antiszemitizmus kategorizáló besorolásáig a közgondolkodásban, a személyes beszélgetések szintjén. Ne tagadjuk! Persze, jó törvények vannak, meg a szegény sorsúak felkarolása is működik, meg vannak szép és felemelő összejövetelek keresztyén-zsidó társaságokban. Mégis, mindenek ellenére működik Trianon. Bennünk, közöttünk állandó járványveszélyként. A lappangó, lélekmérgező, embergyalázó, megosztó, a szétdarabolást tovább vivő hétköznapi Trianon-vírus. Amikor a lakóközösségedben azért nem köszönnek neked, mert „más” vagy, ki tudja melyik másság-kategóriába besorolva. Egyéb hétköznapi gyűlölet-Trianon mérgezett megjegyezéseket a megemlékezés védelme okán hadd ne soroljak elő. Mindenkinek van elég tapasztalata erről. És hogy mennyire tesz rá erre a sajtó, a média világa, a politika, azt már szóba sem hozom. Trianon okozta verbális sártengerben, indulat cunamikban fuldoklik még ma is az ország. Mert sokan nem szeretnek úszni ebben a mocsokban.  

Akkor hogyan tovább?

Először is úgy, hogy tudatosítjuk, nem szépítjük, nem mentegetjük, főként nem igazoljuk ezt a helyzetet. És nem teszünk úgy, mintha nem lenne utcai Trianon, verbális-vulgáris Trianon. Módosulva túlélő Trianon. Stoffán György soraira nekem a negatív példazuhatag után felötlöttek Jézus szavai: „Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul, és egy város vagy egy háznép sem maradhat fenn, amely meghasonlik önmagával. Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, akkor meghasonlott önmagával: hogyan maradhat fenn így az országa?...Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket,  akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa” (Máté 12,25-26; 28). Hatalmas történelemformáló igazság van potenciális erőként Jézus szavaiban. Világ-, és történelemlátásunkat diagnosztizáló és gyógyító üzenet – mára. A görög szövegben a meghasonlás szó kemény valóságra utal: szétesésre, egyenetlenségre, aminek következménye, hogy ember és emberséghiányos marad az ilyen ország.

Akár Trianon sok generációs kártételének magyar paradigmája is lehet Jézus példázata.

És akkor a kérdés: nem volt elég, hogy külsőleg elszenvedtük a megosztást, a szétdarabolást, a terület-és lakosságvesztés következtében annyi mindent, ami még sokakban ma is fájó emlékképeket idéz fel? Jézus egy magasabb történelmi erőre mutat rá, akár poszt-trianoni traumáink gyógyító erejére. Ez a Szentlélek, Isten túlereje, az anti-Trianon cselekvési startégiák igazi alfája és ómegája.

Digitális kori világunk hétköznapi Trianonjai közben és ellen csak úgy gyógyulunk, – miként Stoffán a cikkében megjegyzi –, ha katolikusként Máriára, protestánsként Krisztusra bízzuk országunk sorsát. Mi pedig megtesszük azt, ami prima et ultima ratioként, ésszerű lehetőségként feladatunk: imádkozzunk még nagyobb összefogásért, közös mentális és spirituális védelemért, hogy Jézus űzze ki az ördögöt és az ördögfiókákat, a megosztás ideológiát, szavait, politikai rohamait e maradék országból. Különben a csonka Magyarországon csonka magyarok, csonka cigányok, zsidók, szlovákok, szerbek, németek, románok nemzedékei nőnek fel… Öncsonkító népesség, nemzet rémképe ellen ma mindent egy lapra kell feltennünk: egy hitre, egy emberségre, egy összefogásra, egy új nemzetszemléletre.

Ma azért vagyunk felelősek, hogy ki-ki a maga helyén megtegye anti-trianoni tetteit.

Így emberszámba véve lakóközössége, faluja, városai lakóit, egy csipetnyivel több tiszteletet szerezve magának azzal, hogy lefékezi magában a primitívvé alacsonyító indulatokat, ellenségképeket, pletykákat, valótlanságokat. Hiszen az ember mindig több annál, mint amit róla beszélnek, végtelenül több, de kevesebb is, mint aminek önmagát olykor hiszi vagy mások fölé tolja.

Ima, tiszteletadás, kiegyensúlyozó önértékelés, mindezekben növekvő összefogás – ez a dolgunk június 4-én, s az év minden napján. Magyar nemzeti minimumként! S akkor megláthatjuk majd saját szemeinkkel az emelkedő, Trianon kártevését önmaga emelkedésére fordítani képes Magyarország, gyógyuló nemzetünk emelkedését.