BEVONZOD SZÍVEMET TEREMTETT VILÁGMINDENSÉGED ALAPSZÓLAMÁBA --- SENSORIUM CREATIONIS, A MINDENSÉGLÉT REZDÜLÉSEI VISSZHANGOZNAK BENNÜNK

 

BEVONZOD SZÍVEMET TEREMTETT VILÁGMINDENSÉGED

 ALAPSZÓLAMÁBA

SENSORIUM CREATIONIS, A MINDENSÉGLÉT REZDÜLÉSEI VISSZHANGOZNAK

 BENNÜNK

 Pannonicus

Lelki evolúció

Napokkal ezelőtt adtam hírt arról, miként ajándékozott meg a Lélek egy új fogalommal, a teremtett világ önérzékelésének, a sensorium creationis-nak a látomásával. Azóta is sajátos lelki evolúción megy át bennem ez a fogalom, magával ragadó, egyre mélyebb és tágulóbb érzékelés-rezzenéseket fedeztetve fel. A pneumatikus, Szentlélek általi belső hallás és látás így egyre élesedik, mint álomdús alvás után a valóság egyre határozottabban ölt formákat, színeket, alakzatokat, jeleket és jelentéseket. Úgy hiszem, mindaz, amiben a Lélek részesít, minden keresztyénnek mély és időtlen szentség-érzékelése lehet, Istenünk végtelen létvalóságának hívása önmagához. Digitális korunk rideg MI világában a legszemélyesebb és a legviláglóbb, meleg tüzű hitélmény. A 21. századi keresztyénség zarándokainak egyetemes és nem csak Istennel, hanem minket egymással is összekötő hittapasztalása egy láthatatlan, de jelenvaló valóság csodálatra indító öröklétéről, Szentháromság Istenünk milliárdnyi jeladásáról Igéjének, sola Scripturájának életképein át. Ha még köztünk lenne Szokolay Sándor evangélikus zeneszerző barátunk hitből sugárzó örök mosolyával, halk tisztelettel megkérném, fantáziáljon el kreatív hangvilágában erről: milyen lehetne egy oratorium sensorium creationis hangzásvilága. Ő most más dimenzióban hangszerel, énekel az Úrnak, így hát magamban fantáziálom tovább a legvalóbb valót, Istenünk önrezonanciáját, amint azt belelehelte finomhangolással Lelke alkotásába, a teremtés minden pillanat- és esemény milliárdjába.

Keresem a Szentlélek inspirálta, mélységfeltáró jeleket saját emlékezetemben is, de leginkább az emberiség bibliás és Biblián kívüli emlékezetében.

Visszaidéződnek lelkemben a valóság képei.

Létcsend - élményvillanások

Amikor például 55-56 évvel ezelőtt egy húsvéti legáció után a balaton-felvidéki gyülekezet lelkészével és feleségével, „ejtőzésképpen” a délelőtti és délutáni szolgálat után elmentünk a tihany-sajkodi Balaton-partra, az Gödrösbe. Belehallgattunk az öbölcsendbe, önrezonanciánkat is visszafogva. Egyre tisztábban hallottuk a partnak szelíden ütődő hullámok csobbanását, a nádast borzoló szél fuvalmait, olykor egy-egy madárhang vízfelszínnel felerősített játékát, és néztük erősen figyelő szemekkel a kéklő víztükör és égtükör összeölelkezését a látóhatáron. A templomi gyülekezet után ott a parton a teremtés hangjaira, szólamaira figyelő kis öko-gyülekezetté alakultunk a csodálkozás aktusában.

Ma ugyanígy a személyes képtáram, emlék-pantheonom létlenyomatai között szemlélődve, felhozza az emlékezet a létcsendet megszólaltató gyönyörű pillanatokat a kanadai Rocky Mountain hófödte csúcsai által keretezett völgyben, Alberta Államban, a Szent Lajos tó (Saint Louis Lake) kristálytiszta vizét az augusztusi kék égkupola alatt, szinte templommá szentelve a teremtett világnak ezt a festői vidékét. A létezés alaprezgése, az állandóan mozgásban lévő mindenség rezgéshullámai értek el Erdélyben a Szent Anna tó szegélyén vagy a győri Duna-ág selymes homokpadján feküdve, és a folyó nyugtató sima felszínét szemlélve. Ilyenkor valóban „állni látszék” az idő. Messze vezetne leírni az erdőmélyi létcsendek, a tengerparti napfelkelték, napnyugták színekben daloló fényjátékát. Minden embernek vannak, lehetnek olyan mély létpillanatai, amikor az önmagánál végtelenszer hatalmasabb teremtett mindenséglétből valami élményvillanás eléri a szívét. Szent és gyönyörű kaland előhívni ezeket.  Akár ezen a nyáron is bárki belehallgathat a mindenség hangjaiba ott, ahol éppen van, ha önmaga, környezete és a mesterséges élvezetszerzés látványvilágától egy pár lépést visszább lép.

Most gondolatban másik idősíkra váltva, a személyes sensorium tapasztalások világából áthívom Kedves Olvasómat az Isten-rezonanciák, a létezés önérzékelő világát felfedezők történelmi, keresztyénség-történeti, hitjavakká, hitkincsekké rögzült objektív világába lépek. Üdvtörténeti dimenziókba.

Isten csöndköpenye - létformáló létvalósága

A sensorium creationis-nak, a teremtés önérzékelésének és törhetetlen önértékének első tanúi a bibliai szent írók voltak. Ahogyan Mózes könyvében olvassuk a világ teremtésének és genezisének históriáját, ahol a mélység, a tohuvabohu, a rettenetes ősrobbanás is szinte megszeppent gyermek-eseményként, önmagába halkulva zajlik le Isten Lelke mélységek fölötti lebegése közben (1Móz 1,1kk). Sehol egy szó sem a fül-, és léleksüketítő hangeffektusokról. Mert Isten mélységei uralták a másodlagos effektusokat. Mivel az elsődleges effektus a teremtés és magának Istennek a sensoriuma, önérzékelése volt, s ennek lényege a csend. Nem a halotti, hanem az élő, éltető csend. Az a különös tapasztalat, amit az űrhajósok élhetnek át, amikor űrsétára mennek, és a kozmikus viharzás, univerzumóriások működése közben a csend szinte gravitációs nyomásként nehezedik rájuk a súlytalanság állapotában. A kozmosznyi csend. Az űrcsend. Ami mégis állandó és halk adásban van, finomhangoltan. Isten csöndköpenye, létformáló létvalóságának alaphangja a végtelenül finomra hangolt alaprezonancia. Ezért jegyzi fel Mózes könyve: „Meghallották az Úristen hangját, amint szellős alkonyatkor sétált a kertben”, az ember és felesége (1Móz 3,8). Ez már a megszólaló Isten hangja volt, a kól Adonaj, amit füllel hallunk meg, amint ő séta közben hívta az emberpárt. Finom szójátékkal a sétálás közben héber szóval így hangzik: mit-hallék – Tényleg: mit hallék? A beszélő Istent. Nem a mély csendről szól ez az Ige, hanem a kimondott szóról. Mert Isten szólva és hallgatva is – szól, állandó adásban van!

Tranquillitas magna - visszahalkított önrezonancia

Másképpen beszél a Biblia Illés Hóreb-hegyen megélt tapasztalatáról. Ott, amikor a mély csendű Úristen elvonult a hegyen, nagy és erős szél szaggatta meg a hegyeket, tördelte a sziklákat, földrengés rázta meg a hegyet, majd tűz támadt. Utána mély csendre, szent belső alaphangra állt vissza az Úr, és halk, szelíd hang hallatszott, benne kérdéssel: Mit csinálsz, Illés? (1Kir 19,9-13). Amikor pedig az Úr Jézus beszállt a bárkába, ahol a viharba került tanítványok kétségbeestek, hogy elsüllyednek, Ő ráparancsolt a szélre és a tóra. Ekkor elállt a szél, elsimultak a hullámok, és nagy csend lett (Máté 8,27). A Vulgata szavával: tranquillitas magna. Visszahalkította önrezonanciájukra a szelet, a tengert az Úr. A benne lakozó erős Isten-csend visszahalkította a teremtés világának, a szélnek, a tengernek a zajongását önhullámhosszukra.

És ezt teszi Ő velünk ma is. Tranquillitás magna, nagy csend, nyugtató, frissítő, éltető, áldott csendre „csavarja vissza” mindennapi ordító hangerővel magamutogató világunk közben a lelkünket. Sensorium Deivel, Istent érzékelő hittel. Isten gyermekeinek az alaphangja, az alaphullámhossza olyan, mint a kedves delfineké: biztosan tájékoztatják egymást éltető irányvételre a tengermélyen ultrarövid hullámú, emberi fül számára nem érzékelhető hangeffektusokkal. A létezés értelmes hangjeleivel, a teremtett világ önrezonanciájával, ami nem pusztít, nem rombolja a másik lényt.

95 féle létezési alaphang

Keresztyénség-történetünkben, egyházaink történetében, az emberiség történetében végtelenül sok ilyen balzsamozó, éltető létezési alaphang-élmény van. Egy német tudós kortárs, hívő kutató ismerősöm, Th. Nisslmüller audiredit, a beszélő/beszédes csend kutatásai során 95 féle hallásélményt különböztetett meg. (Interjú vele a Confessio folyóiratban, „Fül Isten szimfóniájára” témában, 2025/4. szám, 72-77.o.).

A létezésre, sőt Isten önrezgéseire, alaphangjának az érzékelésére tanítottak, segítettek különös kegyességi csoportok, hagyományok. Például a kopt ősi keresztyénség sivatagi atyái, akik a Sinai-félsziget felé terjedő pusztába vonultak el, hogy hallják a sivatagi szélben-csendben, elmélyülésben Isten létének alaphangját, amit nem a fül, hanem a hit isteni rezgéshullámokat fogó képességével véltek átélni, meghallani, erről bizonyságot tenni. Nem véletlen, hogy a keresztyénség történetében elsőként írták meg már az első évszázad közepén az imádság teológiájáról és gyakorlatáról szóló könyveiket. Kairói Teréz anya, a kopt Maggie Gobran, aki a rettenetes, városnyi szeméttelep gyermekeinek Maggie mamájává lett, Egyiptomban 100 gyermekmentő létesítménnyel, évente legalább egyszer elvonul a 2000 éves pusztai imakolostorok valamelyikébe, hogy lelkileg megújuljon, feltöltődjön a Szent István Gyermekmentő Misszió továbbfejlesztésére. (Erről szól a nagyszerű könyv: Maggie Gobran - A kairói Teréz anya).

Rezonancia-kommunikáció nyári gyakorlatunkban

A nyár kiváltképpen alkalmas időszak arra, hogy elgondolkodjunk a teremtés önérzékelésének és a teremtés mélyén húzódó szótlan rezonancia-kommunikációnak a valóságán és magunk is gyakoroljuk magunkat ennek érzékelésében. Ehhez már eddig olvasható két cikkünk e sorozatban: 1. Csobbanjunk egyet, kettőt Istenben is; 2. Új fogalmat adott a Lélek: sensorium Creationis – a teremtett világ önérzékelésének a csodája. Elérhetők: https://bekefy.agnusradio.ro/

 Legyen ehhez szerény imaformánk:

VONZD BE SZÍVEMET TEREMTETT VILÁGMINDENSÉGED ALAPSZÓLAMÁBA, URAM! Ámen.

Pannonicus Ludovicus

(További egyház- és imádságtörténeti példák a következő részekben)